Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-55 • Törvényjavaslat a külkereskedelemről

618 10 sítás módjától függetlenül a javaslat összevont, egységes kategóriát alkalmaz: „külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalat". 2. A javaslat meghatározza a külkereskedelmi jog megadásának és megvonásának legfontosabb feltételeit (7—8. §). E feltételek kettős jellegűek. Egyrészt a gazdálkodó szervezettől függetlenek (a külkereskedelmi jog megadása megfeleljen a népgazdaság külkereskedelmi érdekeinek), másrészt magához a gazdálkodó szervezethez kapcsolódnak (a gazdálkodó szervezet rendelkezzék a külkereskedelmi tevékenység sikeres folytatásához szükséges gazdasági, szervezeti és személyi feltételekkel vagy ezek a feltételek biztosíthatók legyenek). A javaslat külön utal a hatékony külföldi fellépés szervezeti feltételeinek biztosítására. A külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatok tevékenységi körének meghatározásánál célkitűzés az, hogy e vállalatok a külföldi piacokon ne kerülhessenek egymással kereskedelmi teljesítményüket rontó versenyhelyzetbe. Ennek megfelelően általában az a szervezési elv érvényesül, hogy meghatározott fajta áru, szolgáltatás vagy anyagi értéket képviselő jog külkereskedelmi forgalmazásával meghatározott külföldi piacon csak egy — e körben kizárólagosságot élvező — külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalat foglalkozik. Ugyanakkor a javaslat nem zárja ki annak lehetőségét, hogy — különösen a behozatal terén -— a jövőben ez a szervezési elv módosulhasson. A 7. § rendelkezései — a 6. § (2) bekezdéssel történő összevetésből kitűnően — a külkereskedelmi jognak nemcsak a már működő gazdálkodó szervezet részére történő megadására, hanem külkereskedelmi vállalat alapításának esetére is vonatkoznak. A javaslat a külkereskedelmi jog visszavonásának két esetét szabályozza. Az első esetben a külkereskedelmi tevékenység folytatásához szükséges objektív feltételek megszűnte miatt kell a külkereskedelmi jogot megvonni. Erre — népgazdasági érdekből — a gazdálkodó szervezet működésén kívülálló okok miatt is sor kerülhet. A második esetben a külkereskedelmi jog megvonására a gazdálkodó szervezet nem megfelelő működése szolgáltat alapot. A külkereskedelmi jog hatósági határozatban megszabott feltétele lehet például meghatározott mennyiségű külkereskedelmi forgalom lebonyolítása, illetve kitűzött gazdasági cél megvalósítása. Meghatározott árura, szolgáltatásra vagy anyagi értéket képviselő jogra vonatkozó külkereskedelmi jog visszavonásának szakosított külkereskedelmi vállalatoknál is helye lehet. 3. A javaslat a termelési kooperáció és a szakosítás terén elő kívánja mozdítani a termelő vállalatok (amely a külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatok belföldi szerződéses partnereit átfogóan jelölő kifejezés) közvetlen nemzetközi gazdasági kapcsolatait. Ez különösen a KGST-ben végbemenő integráció követelménye. A termelési kooperációs és szakosítási szerződések olyan, a termelő vállalat tevékenységét alapvetően meghatározó műszaki-gazdasági elemeket tartalmaznak, hogy az e szerződések előkészítésében és megkötésében való részvételük jogát minden esetben indokolt biztosítani. A külkereskedelmi szerződések kötésének gyakorlata azt mutatja, hogy a külkereskedelmi vállalatok a műszaki és a fontosabb gazdasági kérdések tárgyalásába a belföldi partnereiket egyébként is bevonják. Ettől az általános gyakorlattól eltérően azonban a termelési együttműködési és szakosítási szerződések esetében az a jelentős különbség, hogy e szerződéseket a termelő vállalatok saját nevükben alá is írhatják és mint a szerződés egyik alanya, a külföldivel szemben önállóan is jogokat szerezhetnek, illetve kötelezettségeket vállalhatnak. A külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalattal való együttes eljárás a termelő vállalat e jogának előfeltétele. E feltétel teljesítése nélkül a termelő vállalat jogosulatlan külkereskedelmi tevékenységet folytat (9. §), amelyet mint jogszabályba ütköző ténykedést kell elbírálni.