Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-55 • Törvényjavaslat a külkereskedelemről

619 n 4. A külkereskedelmi jog az állam által adott olyan jogosultság, amelyet — külön felhatalmazás nélkül —- semmilyen vonatkozásban továbbadni nem lehet. A gyakorlat azonban ilyen megbízások adásának célszerűségét igazolja és ennek lehetőségét a jelenleg hatályos jogszabályok is biztosítják. Erre általában szerződéses kapcsolatban álló, külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalat és belföldi partnere között kerül sor. A külkereskedelem irányítása és ellenőrzése keretében kell gondoskodni arról, hogy ennek a lehetőségnek a felhasználása a külkereskedelmi tevékenység eredményes végzése szempontjából ésszerű keretek között maradjon és tényleges hatásában ne eredményezze állami ellenőrzés nélkül, gazdaságpolitikailag indokolatlan külkereskedelmi jog juttatását (10. §). 5. A külkereskedelmi szerződést a külföldivel szerződéses kapcsolatban álló külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalat teljesíti. Ez a teljesítés azonban termelő vagy más gazdasági tevékenységet folytató szervezet közreműködését igényli, annak cselekményei által megy végbe (gyártás, építés, szerelés stb.,). A termelő szervezet tevékenységének körét és határait egyrészt a külkereskedelmi szerződés, másrészt a külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalattal kötött belföldi szerződés határozza meg; tevékenysége e kereteken túl nem terjedhet (11. §). A külkereskedelmi tevékenység folytatása (12-15. §) A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok kétoldalú kapcsolatokban állnak. A javaslat előbb a külföldi, (12—13. §), majd pedig a belföldi (14—15. §) kapcsolatokra nézve állapít meg alapvető szabályokat. A belföldi kapcsolatok létesítése és lebonyolítása, bár a javaslat értelmében nem külkereskedelmi tevékenység, annak nélkülözhetetlen előfeltétele, ezért szabályozása itt indokolt. 1. A népgazdasági terv céljaival való összhang, a nemzetközi szerződések, a jogszabályok és a hatósági rendelkezések betartása a külkereskedelmi tevékenység folytatásának általános követelményei. A külkereskedelempolitikai irányelvek a külkereskedelmi tevékenység sajátos, orientációs jellegű szabályai, amelyek betartását az illetékes hatóság általában csak a vállalati üzletpolitika hosszabb távon történő érvényesülése, illetve esetleg kiemelkedően jelentős egyes ügyletek kapcsán vizsgálja. A külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatoknak a külföldi piacokon alkalmazkodniuk kell a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő üzleti szokásokhoz is. A szocialista külkereskedelem azonban a kapitalista piac valamennyi üzleti szokását maradéktalanul nem fogadja el. Ezért rendelkezik a javaslat a szocialista külkereskedelem által is alkalmazott nemzetközi üzleti szokásokról. Ezek megítélésénél az elmúlt évek hazai gyakorlatát, ennek hiányában a szocialista országok gyakorlatát kell figyelembe venni. Kiemelést érdemel az, hogy a szakvállalattól elvárható gondosság nem csupán a szakosított külkereskedelmi vállalatokat terheli, hanem valamennyi külkereskedelmi tevékenységre jogosult gazdálkodó szervezetet (12. §). A javaslat megállapítja a -külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatok tartós külföldi tevékenységéhez szükséges piaci szervedet legfontosabb elemeit (13. §). 2. A javaslat 14. §-a a külkereskedelmi tevékenységre nem jogosult gazdálkodó szervezetek számára biztosít alapvető jogokat. A termelő, kereskedelmi és szolgáltató szervezet kifejezés e helyen és a javaslat más rendelkezéseiben valamennyi külkereskedelmi tevékenységre nem jogosult gazdálkodó szervezetet jelöl. Az első bekezdés biztosítja, hogy a termelő, kereskedelmi és szolgáltató szervezetek — a kül-