Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-6 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről

56 35 ez ui. az adott körülményektől függ. Alapvető szempont, hogy az új szövetkezetek életképesen induljanak, vagyis megfeleljenek azoknak az előírásoknak, amelyek egy újonnan alakuló szövetkezetre vonatkoznak. Erre utal a 46. § {4) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a szétválás folytán keletkező új szövetkezetek megalakulására alkalmazni kell a megalakulásra vonatkozó szabályokat. Ez azt jelenti, hogy a jogszabályokban meghatározott minimális taglétszámnak és induló vagyonnak meg kell lennie. A közgyűlésnek a vagyonmegosztás mellett a szövetkezetet terhelő jogok is kötelezettségek felosztásáról is rendelkeznie kell. Ezen a ponton már belép a hitelezők érdeke is. A hitelezők érdekeit védi a 46. § (3) bekezdése, amely a készfizetői kezességhez hasonló helyzetet hoz létre az új szövetkezetek tekintetében. Ez a megoldás egyúttal azt is biztosítja, hogy a vagyonnak, továbbá a jogoknak és kötelezettségeknek (követeléseknek és tartozásoknak) a szövetkezetek közötti megosztása egymással arányban legyen. Végül a szétválást kimondó közgyűlési határozatban kell rögzíteni azt is, hogy a megszűnő szövetkezet tagjai melyik új szövetkezet tagjaivá válnak. Az önkéntesség elvének ebben az esetben is érvényesülnie kell. Tekintettel arra, hogy a korábbi egy szövetkezet helyett a szétválás folytán két vagy több új szövetkezet jön létre, a korábbi szövetkezetet meg kell szüntetni, vagyis a megszűnés szabályait kell alkalmazni (46. § (4) bek.). b) A szétválás sajátos esete a kiválás, amelyet — a kisebbségi jog jelentős érvényesüléseként — a 47. § szabályoz. Kiválásról akkor beszélhetünk, ha a meglevő szövetkezet mint jogi személy fennmaradása mellett a tagság egy része új szövetkezetet kíván alakítani, vagy más szövetkezetbe kíván beolvadni. A célzatosságnak itt szerepe van, mert ha az érdekeltek nem ezeket a célokat kívánják megvalósítani, csak egyéni kilépésekről van szó, még akkor is, ha ez nagyobb mértékben történik. Ez utóbbi esetben a 47. § nem kerülhet alkalmazásra. A törvényjavaslatban nincs lehetőség annak meghatározására, hogy a tagság mekkora vagy milyen része határozhatja el a szövetkezetekből való kiválást. Az egyes szövetkezeti ágazatok sajátosságai miatt, a tagság szóban forgó részének a meghatározását a törvényjavaslat az ágazati jogszabályokra utalja. A kiválás jelentős mértékben érinti annak a szövetkezetnek a viszonyait, amelyből a kiválás történik. Az esetleges visszaélések, hangulati elemeken alapuló elsietett döntések elkerülése érdekében a törvényjavaslat 47. §-ának (2) és (3) bekezdése garanciákat ír elő. Az egyik garancia az, hogy a kiválást a szövetkezet tagságának említett része kétharmados (minősített) szótöbbséggel és titkos szavazással határozhatja el. A másik garancia, hogy a kiváláshoz az érintett szövetkezet közgyűlésének is meg kell adnia a hozzájárulást. A kiválás ugyan kétség kívül a kisebbségi jogok közé tartozik, a tagság nagyobbik részét azonban nem lehet egyoldalúan hátrányos helyzetbe hozni. Az ezzel kapcsolatos részletkérdések ágazatonként sajátosan jelentkeznek, ezért szabályozásuk az ágazati jogszabályokra tartozik. 3. A törvényjavaslat 48. §-a külön szabályozza a szövetkezet átalakulásának esetét. Átalakulás szükségessége akkor áll elő, ha a szövetkezet tevékenységében, illetőleg a tagok személyes és vagyoni közreműködésének módjában az alapszabályhoz viszonyítva olyan minőségi változás következett be, amely a szövetkezet további jogszerű működéséhez már másként szabályozott szövetkezeti formákat kíván meg. Ilyen változás lehet pl. mezőgazdasági termelőszövetkezetben az ipari tevékenység előtérbe nyomulása, az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek köré-