Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-6 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről

49 28 zése: igazgatóság. A törvényjavaslat nem kívánta ezt a kialakult szokást megszüntetni; a vezetőség és igazgatóság egyaránt használható elnevezések. A 21. § (i) bekezdése ezeknek az elnevezéseknek a lerövidítése céljából használja a vezetőség kifejezést. A vezetőség nem a tagságtól függetlenül működik. A vezetőség alapvetően a közgyűlés határozatainak megfelelően köteles eljárni, felelősségét pedig az teszi világossá, hogy a törvényj-avaslat előírja rendszeres beszámolási kötelezettségét a közgyűlés előtt. Ezek a rendelkezések is biztosítják a tagság jogainak érvényesülését. 9. A szövetkezet életében fontos szerepet töltenek be a bizottságok. A szövetkezet bizottságai két nagy csoportra oszthatók: vannak kötelezően megalakítandó bizottságok és vannak, amelyeket a közgyűlés vagy a vezetőség saját elhatározásából hoz létre. A legfontosabb bizottságokat a törvényjavaslat teszi kötelezővé. Ezek: a felügyelő vagy ellenőrző bizottság, a szövetkezeti döntőbizottság és a nőbizottság. Az utóbbi kettő tekintetében azonban a törvényjavaslat 26. §-ának (i) bekezdése, az egyes szövetkezeti ágazatok sajátosságaira figyelemmel lehetővé teszi, hogy jogszabály eltérően rendelkezhessék, vagyis ilyen bizottságok (vagy ezek közül valamelyik) létrehozását ne tegye kötelezővé. a) A szövetkezet legfontosabb bizottsága a felügyelő (ellenőrző) bizottság. E bizottság útján valósul meg rendszeresen a demokratikus önkormányzatnak az a része, hogy a szövetkezet tagsága ellenőrzi a szövetkezet szerveinek működését és a gazdálkodást. A tagsági ellenőrzés a tulajdonosok önellenőrzése, amelynek szervezeti formája a felügyelő bizottság. A felügyelő bizottság jogállásával kapcsolatban a törvényjavaslat 27. §-a csak a legfontosabb tételeket szögezi le. Ezek szerint a felügyelő bizottság a vezetőségtől független, a közgyűlésnek felelős és a szövetkezet egész tevékenységét folyamatosan ellenőrzi. Az általános ellenőrzés különösen a közös vagyon kezelésére és a gazdálkodásra terjed ki; ellenőrzi azonban a felügyelő bizottság a közgyűlés és a vezetőség határozatainak végrehajtását, a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülését, általában a jogszabályok, az alapszabály és más belső szabályzatok megtartását is. A felügyelő bizottság tagjait öt évi időtartamra kell választani. Ez a megoldás azt a célt szolgálja, hogy a szövetkezet vezető szerveinek egyike folyamatosan működhessék, a vezetőség újraválasztása ne essen egybe a felügyelő bizottság újraválasztásával. Ilyen módon az új vezetőség hasznosíthatja azokat a tapasztalatokat, amelyeket a felügyelő bizottság a korábbi vezetőség működése alatt szerzett. b) Uj szervet létesít a törvényjavaslat 28. §-a: a szövetkezeti döntőbizottságot. A döntőbizottság a tagsági vitákat eldöntő szerv (vö. 86—89. §). Ezt a feladatkört vagy ennek egy részét az egyes szövetkezeti ágazatokban — az eltérő fejlődés folytán — eddig különböző elnevezésű és jellegű bizottságok látták el, így a mezőgazdasági szövetkezetekben a vezetőség bizottsága, az ipari szövetkezetekben a munkaügyi bizottság, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekben a közgyűlés külön bizottsága. A törvényjavaslat szakít azzal a megoldással, amely a tagsági vitákat a vezetőségnek alárendelt bizottságra bízza. Ez a megoldás nem vált be, nem felel meg a szövetkezeti demokrácia követelményeinek sem. A szövetkezeti döntőbizottság létrehozatalával a szövetkezet és a tagja között (kivételesen a szövetkezet és az alkalmazottja között) létrejött vitákat általában olyan szerv fogja eldönteni, amelyet a közgyűlésen a tagság választott és amely a közgyűlésnek felelős. c) Ugyancsak fontos — magasszintű jogszabályban először rendszeresített —