Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-6 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről

^k 25 ban a szövetkezet tagságának egyes rétegei lehetőleg arányos képviselethez jussanak. c) A tagsági ellenőrzés gyakorlatilag — és rendszeresen — a felügyelő (ellenőrző) bizottság útján valósul meg, amelyről a törvényjavaslat 27. §-a rendelkezik, de döntő szerepe van ebben a tagság egészét magában foglaló közgyűlésnek is. d) A beszámoltatási — és az ehhez kapcsolódó felelősségrevonási — jogkör nem zárja ki azt, hogy általános érvényű jogszabályok alapján a szövetkezeten kívüli szervek is hatáskörükben felelősségre vonhassanak olyan tisztségviselőt, aki pl. büntető jogszabályba ütköző magatartást tanúsított. e) Az önkormányzat kiemelkedő jelentőségű eleme a szabályozási jogkör, amelyről az alapszabállyal kapcsolatban már szó esett. A 18. §-ban a törvényjavaslat a többi belső szabályzatról tesz említést. Ezek: az ügyrend (szervezeti és működési szabályzat), továbbá a munkarend (a munkaügyi szabályzat,) a munkavédelmi szabályzat és a részesedési szabályzat. Ez utóbbi három azonban nem minden szövetkezetben általános, ezért a törvényjavaslat utal arra, hogy ezek megalkotása csak akkor kötelező, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Ezekben a szabályzatokban a szövetkezet — a 7. §-ban foglalt alapelvnek megfelelően és az alapszabály keretei között — minden olyan kérdést szabályozhat a szövetkezet szervezetére, működésére és gazdálkodására vonatkozóan, amelyet jogszabály nem rendez. Számos olyan eset van továbbá, amikor ez a törvényjavaslat vagy más jogszabály valamely kérdés szabályozását kifejezetten a szövetkezetre bízza; pl. a 61. és a 65. § említi a tag és a szövetkezet vagyoni kapcsolatainak sajátos formáit, a tagsági megállapodások általános feltételeit, mint olyan kérdéseket, amelyeket belső szabályzatban indokolt rendezni. f) A tagegyenlőség elvének szervezeti vonatkozásait rögzíti a 19. §. Minden tag egyaránt jogosult a szövetkezet vezetésében részt venni, aminek két fő megnyilvánulási formája van: egyrészt a közgyűlésen való tanácskozás es a szavazás, másrészt a tisztség betöltése. Ez utóbbi természetesen csak akkor jöhet szóba, ha kizáró ok vagy összeférhetetlenség (31. és 33. §) nem áll fenn. Ezek a rendelkezések egyértelműen kifejezésre juttatják, hogy a szövetkezet az egyenrangú tulajdonosok kollektívája. Ebbe a körbe tartozik a 19. § (2) bekezdésében foglalt szabály is, amely megtalálható volt az eddigi jogunkban is. A szövetkezet — a 6. § szerint — a tagok személyes és vagyoni közreműködésére alapítja tevékenységét. Ezek közül azonban első helyen a személyes közreműködés áll, ami munkaszövetkezetben a munkát jelenti. A vagyoni hozzájárulás fontos elem ugyan, de ez önmagában nem adhat többletjogokat a tagnak a szervezeti és a személyes közreműködéssel összefüggő jogosultságok (pl. a munkadíj mértéke) tekintetében. Az utóbbi jogok minden tagra nézve egyenlők. Ez is azt juttatja kifejezésre, hogy a szövetkezet nem egyszerűen eszközök egyesítése, hanem személyi közösség. 5. A szövetkezet szervei közül a törvényjavaslat 20—24. §-a első helyen a legfontosabb szervvel, a közgyűléssel, illetőleg annak sajátos változataival foglalkozik. A közgyűlésen kell eldönteni a szövetkezet tevékenységét, szerveinek működését stb. érintő legfontosabb kérdéseket. A közgyűlés a tagok összessége; ebből következik, hogy a közgyűlésen való részvételből semmiféle jogcímen egyetlen tagot sem lehet kizárni. A 20. § kétfelé választja a közgyűlés hatáskörét. Elsőként azokat az ügyeket sorolja fel, amelyek kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartoznak. Ez a felsorolás kimerítő jellegű, és azokat az ügyeket tartalmazza, amelyekben még küldöttgyűlés sem határozhat (vo. 24. § (1) bek.). Ez az előírás azért indokolt, mert a szövetkezet életének alapvető jelentőségű kérdéseiről van szó. A felsorolás hasznosítja az eddigi