Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-16 • Törvényjavaslat az egészségügyről

U1. 11 A gyógyító-megelőző ellátás körébe tartozó orvosszakértői tevékenység 42. §. A gyógyító-megelőző ellátás körébe tartozik: — a munkára, illetőleg a szakmára (pályára) egészségügyi szempontból való alkalmasságnak, — a keresőképességnek, — a rokkantság fokának és a meg­maradt munkaképesség mértékének és minőségének, a további foglalkoztatás feltételeinek egészségügyi elbírálása. III. fejezet A gyógyító-megelőző tevékenységgel kapcsolatos rendelkezések Az orvos gyógyító-megelőző tevékenysége 43. §. (i) A gyógyító-megelőző tevé­kenység körében az orvosi vizsgálatnak a beteg minden panaszára és a vizsgálat során észlelt minden kóros tünetre ki kell terjednie. A beteget az adott lehe­tőségek között az orvostudomány min­denkori állásának, a beteg egyéni adott­ságainak, valamint betegsége szakának megfelelő gyógykezelésben kell része­síteni. Az orvosnak és a fogorvosnak (a továbbiakban: orvos) a legcélraveze­tőbb vizsgálati módszereket, gyógy­módokat és gyógyító eszközöket kell alkalmaznia. (2) Az orvosnak a legnagyobb gondos­sággal és körültekintéssel meg kell tennie mindazokat az intézkedéseket, amelyek a betegségek megelőzéséhez, a beteg életének megmentéséhez, gyó­gyulásához, munkaképességének hely­reállításához szükségesek. Az orvos az általa gyógyíthatatlannak vélt beteget is a legnagyobb gondossággal köteles gyógykezelni. (3) Az orvos gyógyító-megelőző tevé­kenységében a tudományosan elfoga­dott vizsgálati eljárásokat, gyógymó­dokat és gyógyító eszközöket — a fenn­álló jogszabályok korlátai között — maga választja meg. Az orvos felelős a beteg vizsgálata és gyógykezelése, egész­ségének védelme érdekében tett intéz­kedéseiért, illetőleg a szükséges intéz­kedések elmulasztásáért. 44. §. (1) Az orvos gyógyító-megelőző tevékenysége körében nem alkalmazhat olyan vizsgálati eljárást, gyógymódot vagy gyógyító eszközt: a) amely az alkalmazás időpontjá­ban az orvostudománynak nem felel meg, b) amelynek kockázata nagyobb az eljárás (ténykedés) elmaradásával járó kockázatnál, és az eljárás kockázatá­nak vállalására alapos ok nincs, c) amelynek elvégzésére megfelelő képzettsége vagy gyakorlati készsége nincs, vagy amelynek elvégzéséhez hiányoznak a tárgyi feltételek, kivéve, ha közvetlen életveszély áll fenn és az más módon nem hárítható el, d) amelyet jogszabály tilt, vagy ame­lyet jogszabályba ütköző cselekmény­hez kívánnak igénybe venni. (2) Az orvos az orvosi gyakorlatban még kellően ki nem próbált vizsgálati vagy gyógyító eljárást az (!) bekezdés­ben foglalt feltételek esetében és csak akkor alkalmazhat, ha az nem késlel­teti, illetőleg nem hiúsítja meg az or­vosi gyakorlatban már kipróbált vizs­gálati vagy gyógyító eljárástól várható eredményt. Az új eljárás így is csak akkor alkalmazható, ha az tudomá­nyosan alátámasztható, és az alkalma­zásához, valamint eredményeinek ellen­őrzéséhez és értékeléséhez a szükséges feltételek fennállanak. Az új eljárás alkalmazásához a beteg — kiskorú vagy cselekvőképtelen, illetőleg korlá­tozottan cselekvőképes nagykorú eseté­ben a törvényes képviselő, illetőleg a hozzátartozó (a továbbiakban együtt: hozzátartozó) — hozzájárulása szüksé­ges. (3) Az orvos gyógyító-megelőző tevé­kenysége körében csak olyan gyógy­szert rendelhet és alkalmazhat, amely gyógyszer hatóanyagainak hatását, ja­vallatait és ellenjavallatait, alkalmazá-

Next

/
Thumbnails
Contents