Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-16 • Törvényjavaslat az egészségügyről

sának módját, adagolását, valamint ká­ros mellékhatásait és azok elhárításá­nak módját ismeri. . 45. §. (1) Az orvosnak az általa kezelt beteget, illetőleg hozzátartozóját vagy — ha a beteg gyógykezelése érdekében szükséges — gondozóját a betegségről és a beteg állapotáról megfelelő módon tájékoztatnia kell. Indokolt esetben a beteg érdekében ettől eltekinthet. (2) Az orvos köteles az általa kezelt betegnek, illetőleg hozzátartozójának (gondozójának) a gyógykezeléssel kap­csolatos utasításokat részletesen és kö­rültekintően megadni. 46. •§. (1) Sürgős szükség fennállása esetében az orvos köteles az orvosi ellá­tásra nála jelentkező beteget fogadni, vagy hívása esetében nála haladéktala­nul megjelenni, őt az adott lehetőség­nek megfelelően a szükséges első orvosi ellátásban részesíteni, indokolt esetben a beteget megfelelő gyógyintézetbe szállíttatni (orvosi elsősegélynyújtás). Az orvosnak ez a kötelezettsége fennáll abban az esetben is, ha az orvosi ellátás szükségességét bárhol saját maga ész­leli. (2) Az azonnali orvosi ellátás céljából hívott orvos mentesül a betegnél való megjelenés és a szükséges orvosi ellátás kötelezettsége alól, ha felkeresése elhá­ríthatatlan akadályba ütközik, vagy a haladéktalan orvosi ellátást más orvos (pl. ügyeletes orvos) útján biztosítja. (3) A különleges rendeltetésű orvosi ügyeleti szolgálatot, valamint kórház­ban ügyeleti szolgálatot ellátó orvos nem köteles a gyógyintézeten kívül a betegnél hívásra megjelenni. A műtétekre vonatkozó rendelkezések 47. §. (1) Műtétet — a 44. §-ban fog­lalt rendelkezések figyelembevételével — az orvostudomány mindenkori állása szerint indokolt esetben, a korszerű orvostudománynak megfelelő módon szabad végezni. Jogszabály meghatáro­zott műtétek végzését megtilthatja, vagy külön feltételhez kötheti. (2) Kizárólag kórházban szabad elvé­gezni azt a műtétet, amelynek elvég­zéséhez szükséges feltételeket csak ott lehet biztosítani, és amelynek elvégzése után a beteg kórházi gyógykezelésre szorul. Ez a rendelkezés nem vonatko­zik arra az esetre, ha közvetlen élet­veszély áll fenn és az más módon nem hárítható el. (3) Az orvos műtétet csak a beteg — akaratnyilvánításra képtelen álla­potban levő, továbbá kiskorú vagy cselekvőképtelen, illetőleg korlátozot­tan cselekvőképes nagykorú beteg ese­tében hozzátartozója — előzetes felvi­lágosítása és hozzájárulása után hajt­hat végre. A hozzájárulást megadott­nak kell tekinteni, ha a beteg (hozzá­tartozó) nem tesz észrevételt. (4) A (2) bekezdésben említett műtét elvégzéséhez a beteg (hozzátartozó) írásbeli hozzájárulása szükséges. A köz­vetlen életveszély elhárításához szük­séges műtét elvégzéséhez, valamint a műtét közben szükségessé váló további műtéti beavatkozáshoz a beteg (hozzá­tartozó) hozzájárulása nem szükséges. 48. §. (1) Műtétnek minősülő vizsgá­lati eljárást, továbbá olyan vizsgálati vagy gyógyító eljárást, amely a beteg életét veszélyeztetheti, kizárólag kór­házban szabad elvégezni. Közvetlen életveszély esetén, ha az életveszély más módon nem hárítható el, az orvos az orvostudomány által elfogadott bár­mely indokolt vizsgálati és gyógyító eljárást alkalmazhat. (2) Az (1) bekezdésben megállapított vizsgálati és gyógyító eljárásokra is al­kalmazni kell a 47. § (1), (3) és (4) bekez­désében foglalt rendelkezéseket. Vér vagy más vizsgálati anyag vétele vizsgálat céljából 49. §. (1) Az orvos a vizsgált, illető­leg gyógykezelés alatt álló személy tes­téből vizsgálat céljából vért vagy más vizsgálati anyagot vehet.

Next

/
Thumbnails
Contents