Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-5 • Törvényjavaslat a Munka Törvénykönyvéről

41 Továbbra is biztosítja a javaslat, hogy a vállalat a dolgozó hibájából eredő rossz munka, illetőleg munkában nem töltött idő esetére ne fizessen munkabért, illetőleg csak csökkentett mértékű munkabért adjon (47. §). Űj rendelkezés az, hogy a vezetők és fontos beosztású dolgozók felelősségének fokozása érdekében lehetővé teszi a javaslat a személyi alapbérük időleges csökkentését a vállalat veszteséges működése esetén. Előirja a javaslat továbbra is a vállalat működési körében felmerült okból kieső időkre térítés fizetését. Lehetőséget ad a vállalatoknak arra is a javaslat, hogy a kiváló és a tartósan jó munka elismeréseként továbbra is adjanak jutalmat (48. §). Fennmarad a jubileumi jutalom intézménye is. A javaslat továbbra is megtartja — a jelenlegi szabályokhoz hasonlóan — a dolgozóknak a munkabérrel kapcsolatos jogi biztosítékait. 3. A javaslat 50. §-a lehetőséget nyújt arra, hogy a vállalat [sajátos igényeitől függően használják fel a dolgozók kollektívája részére biztosított anyagi eszközöket. Ezért nem tartalmaz kötelező előírásokat arra nézve, hogy milyen jellegű juttatásokat nyújtson a vállalat a dolgozónak a munka díjazásán feKil, hanem a kollektív szerződésre bízza a közvetett juttatások formáinak és mértékének meghatározását. A vállalat és a vállalati szakszervezeti szerv megállapodásától függ tehát annak eldöntése, hogy kívánnak-e üdülőt, sportpályát, üzemi könyvtárat stb. létesíteni vagy fenntartani, a vonatkozó jogszabályok keretei között biztosítanak-e a dolgozóknak természetbeni juttatást, kedvezményes beszerzést. Egyes intézmények fenntartását, illetve az ahhoz való hozzájárulást (pl. gyermekintézmények tekintetében) azonban a jogszabály kötelezővé teheti. Az egészség és testi épség védelme (51-54. §) A dolgozók egészsége és testi épsége védelmével kapcsolatos alapvető feladatok már az eddigi szabályozásban is kialakultak. A javaslat ezeket veszi figyelembe. Egyúttal azonban az eddigieknél elvibb szintű szabályozás útján jobban biztosítja a végrehajtási szabályok számára a végbement fejlődés nyomon követését s ezáltal hatékonyabbá válhat a dolgozók egészségéről, testi épségéről való gondoskodás. A felmerült értelmezési problémákra tekintettel az 51. § (4) bekezdésére külön is ki kell térni, bár a javaslat nem tér el az eddigi szabályozástól. A szabály szerint a vállalat köteles a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásán túlmenően is minden rendelkezésre álló intézkedést megtenni a dolgozók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására. Ez nem a vállalatokat terhelő általános erkölcsi követelmény jogszabályba foglalása, ellenkezőleg, a vállalatok különböző helyzetéből, a termelőmunka feltételeinek állandó változásából eredő olyan kötelezettség, amely az egyes vállalatoknál konkrét gyakorlati feladatok ellátását igényli. Arról van szó, hogy az egészséges és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos összes feladatait a vállalatoknak központi szabályokban lehetetlen meghatározni. A jogszabály a követelmények meghatározása során csupán a vállalatok általános szintjéből, a technikai fejlettség meghatározott színvonalából stb. indulhat ki. Maga a vállalati munkavédelmi szabályzat sem képes a vállalatnál bekövetkező változásokkal mindig lépést tartani. Ebből következik, hogy egyes területeken — a technikai fejlettség eltérő szintje, a kedvezőbb anyagi feltételek stb. folytán — további lehetőségek állnak rendelkezésre és nap mint nap újabb eszközök merülnek fel az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételei javításának.