Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-23 • Törvényjavaslat a vasutakról

302 évek gazdaságpolitikájának azok a káros következményei, amiknek folytán egyes ágazatok erőteljes fejlesztésével a vasút fejlesztése nem tartott lépést. Annak törvényszerűségét, hogy a közlekedési ágazatot és ezen belül elsősorban a vasúti közlekedést a népgazdaság többi ágazatával arányosan kell fejleszteni, csak az 1960-as évek gazdaságpolitikája ismerte fel. Népgazdaságunk ennek megfelelően — anyagi lehetőségeinkhez mérten — ettől az időtől kezdve egyre nagyobb összegeket fordított a vasút fejlesztésére. A vasút jelenleg is a népgazdaság legjelentősebb közlekedési ága, amely 160 000 főt meghaladó dolgozót foglalkoztat és 9300 km hálózaton végez személy- és árufuvarozást. A vasút a különböző népgazdasági ágazatokkal kétirányú szoros kapcsolatban van. Egyrészt szállítási kapacitásának rendelkezésre bocsátásával kapcsolódik be a társadalmi termelés folyamatába, és fuvarozási tevékenységével részt vesz a különböző nyers-, félkész- és késztermékek elosztásában, másrészt a népgazdaság egyes ágazatainak termékeit (energiát, járműveket, biztosító berendezéseket, gépeket, építési anyagokat stb.) használja fel üzemében. A törvényjavaslattal egyidejűleg az Országgyűlés elé terjesztett közlekedéspolitikai koncepció meghatározza a közlekedési ágazat, ennek keretében a vasút fejlesztésének legfontosabb célkitűzéseit, amelyeknek megvalósításához azonban a politikai és gazdasági feltételek mellett meg kell teremteni a megfelelő jogi feltételeket is. A vasútra vonatkozó jogszabályok jelentős részét még az elmúlt század második felében vagy századunk első felében alkották, így azoknak túlnyomó része a kapitalista társadalmi rendszer sajátosságait tükrözi. A vasút szocialista gazdaságunknak döntően fontos része. A kapitalista társadalmi viszonyok között alkotott jogszabályok tehát azoknak a követelményeknek, amelyeket a szocialista népgazdaság a vasúttal szemben támaszt, nem vagy csak részben felelhetnek meg. A vasút tevékenységét, a személy- és árufuvarozást a fuvaroztatókkal kötött szerződés alapján végzi. Ez az a terület, amely legkevésbé nélkülözheti a jogi kereteket, ennélfogva ezen a területen mind a felszabadulás előtt, mind a felszabadulás után, belföldi és nemzetközi vonatkozásban egyaránt részletekbe menő jogi szabályozástörtént és jelenleg is korszerű, szocialista gazdasági rendünknek megfelelő jogszabályaink vannak. A vasútra vonatkozó jogszabályalkotásunk egyéb tekintetben azonban elmaradt szocialista jogrendszerünk fejlődésétől. A felszabadulás után egyes részletkérdések szabályozására sor került ugyan, ennek ellenére egyre inkább érezhetővé vált a vasúttal kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatának és olyan jogszabályi rendezésnek szükségessége, amely szervesen illeszkedik szocialista jogrendszerünkbe, és megfelel a vasút tevékenységét is érintő rohamos technikai és gazdasági fejlődés követelményeinek. A törvényjavaslat készítése során az elvi célkitűzés az volt, hogy a korábbi különböző szintű jogszabályokból az időtálló, ma is érvényesülő rendelkezéseket át kell venni, a szocialista viszonyainkkal össze nem egyeztethető rendelkezések helyett viszont megfelelő újakat kell alkotni, az érdekét vesztett jgszabályokat pedig alakilag is hatályon kívül kell helyezni. Elvként érvényesült a törvényjavaslat készítése során, hogy olyan kérdések ne kerüljenek újból szabályozásra, illetőleg a törvényjavaslat ne ismételje meg az olyan kérdések szabályozását, amelyek szoros kapcsolatban vannak ugyan a vasúttal, de magasabbrendű más jogszabály korábban már rendezte. Egyik ilyen igen jelentős kérdés a vasút üzembentartójának felelőssége. A „vaspályák" által okozott halál vagy testi sértés miatt fennálló felelősséget az 1874. évi XVIII. törvény szabályozta. Ennek a törvénynek a rendelkezéseit a bíróságok ítélkezési gyakorlata terjesztette ki egyéb olyan üzemekre, amelyeknek tevékenysége fokozott veszéllyel jár. így azok a szabályok, amelyek eredetileg a vasutakra vonatkoztak, lényegesen szé-