Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-23 • Törvényjavaslat a vasutakról
301 Indokolás a vasutakról szóló törvényjavaslathoz I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS Hazánkban a vasúttal kapcsolatos első törvényhozási intézkedés az 1836. évi XXV. törvény volt, amely tizenhárom útvonalra adott felhatalmazást vasútépítési engedély kiadására. A Pest—Vác közötti első gőzvontatású vasútvonal megnyitására ettől számított tíz év múlva, az 1846. évben került sor, amelyet további egy év elteltével a pest—szolnoki vasútvonal megnyitása követett. Az első független magyar kormány is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a fővárostól az országhatárokig vezető vasútvonalak az állam költségén épüljenek meg, a szabadságharcot követő időben azonban továbbra is csak magánkezdeményezésre létesültek újabb vasútvonalak és az 1867. évig megépült 2233 km hosszú vasúthálózat létrehozásában az állam nem vett részt. Az 1867. évet követően néhány éven belül további tizenhét vasútvonal építésére adtak engedélyt, s az állam ezekben a kezdeményezésekben is csak államkölcsönök nyújtásával vett részt. Az 1868. évben — tehát éppen száz évvel ezelőtt — került megváltás útján a magyar állam kezelésébe a Pest—Salgótarján közötti vasútvonal és a vasúttörténeti feldolgozások szerint hazánkban ezt az időpontot lehet az állam vasúti rendszer kialakulása kezdetének tekinteni. Az 1880-as években az államvasutak már tizenhat vonalat üzemeltetett és rövidesen — az Osztrák—Magyar Államvasút megvásárlása révén — a magántársaságokkal szemben túlsúlyba is jutott. A múlt század második felének társadalmi és gazdasági viszonyai, valamint technikai fejlettsége mellett a gőzvontatású vasút a fogatolt közúti járművekkel és a hajózással szemben olyan előnyökkel rendelkezett, amelyek fél évszázad alatt csaknem a jelenlegi teljes vasúthálózat kialakulásához vezettek. A századforduló után bekövetkezett nagyarányú fejlődés a vasútnál is jelentős változásokat hozott. A korszerűbb vontatási nemek térhódítása, a nagyobb teherbírású és tengelynyomású vontató járművek használata, a vasúti közlekedés sebességének növelése a vasúti pályák fejlesztését és biztosító berendezéseknek fokozott ütemben történő felszerelését tették szükségessé. A második világháborúban a vasút gördülőállományának és létesítményeinek jelentős része megrongálódott vagy megsemmisült. A felszabadulást követően népgazdaságunkra háruló döntő jelentőségű feladat az ország gazdasági vérkeringésének megindítása érdekében a romokban heverő vasút újjáépítése volt. Ezt a feladatot elsősorban a vasutas dolgozók vállalták és végezték is el áldozatos munkával. A helyreállítás a rendelkezésre álló szűkös anyagi lehetőségeink miatt csak a háború előtti, a máshol bekövetkezett fejlődéstől sok tekintetben elmaradott színvonalon volt lehetséges. Az így helyreállított vasút a szállítási igényeket kezdetben kielégítette ugyan, de a népgazdaságban egyre inkább megmutatkoztak az 1950-es u»
