Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-7 • Törvényjavaslat a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről

138 ingatlanok és vagyontárgyak átadását termelőszövetkezetek, valamint általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek részére csak a használat szempontjából rendezték. Ebből számtalan probléma és jogvita származott. A tulajdoni kérdések rendezése érdekében a javaslat kimondja, hogy ezek az ingatlanok és vagyontárgyak a tényleges használótól függően térítés nélkül a termelőszövetkezet, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet, vagy az állam tulajdonába kerülnek (8. és 35. §). 9. A javaslat 9. §-a az önkéntes földfelajánlást — egyebekben a földfelajánlási szabályok szerint — a termelőszövetkezet javára is lehetővé teszi, a 10. § pedig a termelőszövetkezet vonatkozásában feloldja azt a korábbi rendelkezést, amely tiltotta a tag közös használatban levő földjének felajánlását. A tagok földjének felajánlása természetesen a továbbiakban sem cél, s ezért a végrehajtási rendelet bizonyos korlátozásokat állapít meg; a felajánlás lehetőségének a mellőzése azonban az új körülmények között nem volna indokolt. Ugyanakkor társadalmilag sem indokolható, hogy a földek mezőgazdasággal élethivatásszerűen nem foglalkozó örökösök tulajdonába kerüljenek. Ezért a 40. § (2) bekezdése lehetőséget ad ilyen esetben az általános öröklési illeték felemelésére, ezzel ösztönözve az örökösöket földjük felajánlására. 10. A 11. § főszabályként kimondja, hogy a termelőszövetkezet a törvény alapján tulajdonába kerülő földért és épületért térítést tartozik fizetni. Nem kell térítést fizetnie a legeltetési társulatok kezelésében és a megszűnt szervezetek tulajdonában volt ingatlanokért és vagyontárgyakért, a földalapi épületekért és vagyontárgyakért. Az állam is térítést fizet az állami tulajdonba vett ingatlanokért (33—34. §). Ez a megoldás is kifejezésre juttatja azt, hogy az új szabályozás körében a jogos érdekek sérelmet nem szenvedhetnek. A termelőszövetkezet a tulajdonába került földek utáni térítést saját gazdasági erőből fizeti. Az egységes lebonyolítás és a viták körének szűkítése érdekében a végrehajtás tárgyában kiadandó rendeletek a megváltási ár kiszámításánál — művelési ágak, termelőszövetkezeti tagok és kívülállók, valamint bel- és külterületi földek szerint differenciáltan — az aranykorona megfelelő szorzatának alkalmazását fogják előírni. II. FEJEZET A TERMELŐSZÖVETKEZETI FÖLDTULAJDON TARTALMA 1. A termelőszövetkezet földtulaj doni és földhasználati jogára a törvényjavaslat által külön nem szabályozott kérdésekben a termelőszövetkezeti törvény és a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni (20. §). Az ebben a fejezetben foglalt rendelkezések ugyanis elsősorban a termelőszövetkezeti földtulajdon sajátos vonatkozásait szabályozzák. A 12. és a 13. § rendelkezései a termelőszövetkezetnek, mint tulajdonosnak a jogosultságairól szólnak. A termelőszövetkezet a használatában levő földet akkor is sajátjaként használja, ha a földnek nem tulajdonosa vagy ha a föld nem a tagok tulajdona. A termelőszövetkezet rendelkezési jogának a tartalma attól függ, hogy a birtokában levő föld tulajdonjoga hogyan alakul. A jogosítványok mellett a tulajdonjog gyakorlásával együttjáró kötelezettségeket is hangsúlyozza a javaslat. Ezek közül legjelentősebb, hogy a termelőszövetkezet a használatában levő földet az általános földhasználói kötelezettség (1961. évi VI. tv.) keretében köteles rendeltetésének megfelelően művelni. A 13. §-nak a mederhasználatra vonatkozó rendelkezése továbbfejleszti, illető-