Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

107 is, amely a tényleges teljes kár erejéig terjedő felelősséget csak a szándékos károkozás esetében engedi érvényesülni. Gondatlan károkozás esetén viszont a felelősség törvényi korlátozása indokolt. Gyakorlati tapasztalatok szerint ezt a korlátozást szükségtelen a gondatlanság súlyos vagy enyhe volta alapján fokozatokba sorolni és helyesebb a megkülönböztetést objektív mércéhez (bűncselekmény) igazítani. Eltér a javaslat a munkajogi megoldástól az egyszerű gondatlanság esetén kiszabható kártérítés felső határánál. Ennek indoka elsősorban a termelőszövetkezet és a tag között fennálló szorosabb — tulajdonosi — kapcsolat : a károkozó tag résztulajdonosa a károsult vagyonának, tehát a kárért a többi résztulajdonos irányában fokozottabban kell helytáEnia. Ezért általános szabály a munka szerinti részesedés egy hónapra eső összegének 50%-ig terjedő felelősség, amely nagyobb lehetőséget biztosít az egyéniesítésre is. Magasabb határ csak akkor indokolt, ha a károkozó magatartás egyben bűncselekményt is megvalósít. A havi részesedési átlag kiszámításának módja annyiban tér el az eddigi szabályoktól, hogy csak a hasonló munkakörben dolgozók átlagrészesedését kell számításba venni. A vállalatszerű működés keretében ez pontosabb és igazságosabb eredményre vezet s megalapozottabbá teszi a további egyéniesítést. Az egyéniesített nevelés célját szolgálja a javaslatnak az a megoldása is, hogy valamennyi eddig vázolt esetben csak a felelősség felső határát szabja meg és ezen belül a termelőszövetkezet eljáró szervére bízza a kártérítés összegének megállapítását. A mérlegelés főbb szempontjaira a 84. § ad eligazítást, mely előtérbe helyezi a szövetkezeti tulajdon védelmét, mint elsődleges célt és kifejezésre juttatja, hogy ezt a a célt az egyéniesített nevelés eszközeivel úgy kell elérni, hogy a kár lehető megtérülésének szempontjai is érvényesüljenek. 15. A termelőszövetkezet mint tulajdonos az általános jogelveknek megfelelően maga viseli a vagyonában bekövetkezett azt a kárt, amelynek okozása másnak fel nem róható. Ez az elv érvényesül akkor is, ha a károkozásban — a termelőszövetkezet nevében eljárva, munkaköri kötelezettsége körében — más tag vagy alkalmazott is közrehatott. A közrehatás közvetlenül kapcsolódhat a tag károkozó magatartásához, de azt megelőzően vagy azt követően is előfordulhat, ha a termelőszövetkezet — mint arra a 82. § (2) bekezdése kapcsán már utaltunk — kármegelőzési vagy kárenyhítési kötelezettségének teljesítését elmulasztotta. Ilyen esetekben a felelősség megoszlása folytán kármegosztásnak van helye (85. §). 16. Több tag együttes károkozása esetén felelősségre vonásuk is — meghatározott arány szerint — együttesen indokolt. A hatályos jogszabályok szerint ezt az arányt a közrehatás, tehát a károkozásban való tényleges részvétel alapján kellett megállapítani. A gyakorlatban azonban sok nehézséget okozott, hogy a kártérítés összegének felosztásánál csak másodsorban lehetett értékelni a résztvevők vétkességének fokát. Ezért előfordulhatott pl., hogy a felelősségrevonásnál nem érvényesült annak az értelmi szerzőnek a kiemelkedő vétkessége, aki a végrehajtásban csak kisebb szerepet vállalt. Ezért a javaslat az együttes károkozók felelősségre vonásának alapjává — az általános elveknek megfelelően — a vétkességet teszi. Emellett a közrehatás aránya csak másodlagosan jön tekintetbe. 17. A tag a termelőszövetkezetnek okozott kárt elsősorban pénzben köteles megtéríteni. A termelőszövetkezet sajátos termelési viszonyaihoz igazodik a természetbeni kártérítés, illetve az eredeti állapot helyreállítása (87. § (2) bek.). A kártérítésnek ez a módja adott esetben a termelőszövetkezet és a tag számára egyaránt előnyösebb lehet a pénzbeni kártérítésnél (a tag a gondatlansága miatt elhullott állatot a háztáji állatállományából pótolja vagy valamely munkát díjazás nélkül újból elvégez). Természetbeni kártérítésnek és az eredeti állapot helyreállításának azonban csak akkor van helye, ha ezt a kár természete megengedi és a kár pénzbeni