Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

108 ellenértéke nem haladja meg a 83. § (2)—(4) bekezdésében meghatározott felső határt. 18. A vezetők kártérítési felelősségénél ( 88. §) a javaslat figyelembe veszi a vállalatszerű vezetés erősítéséből fakadó nagyobb önállóságukat és a felelősséget a hatályos joghoz képest szigorítja. Mindenekelőtt kiterjeszti a vezetői felelősség szabályait a vezetőség és az ellenőrző bizottság tagjain kívül minden vezetői munkakört betöltő tagra (28. és 33. §). A felelősségnek ebben az esetben is feltétele a vétkesség, de ezt nem a károsult termelőszövetkezetnek kell bizonyítania, hanem a vezető beosztású mentheti ki magát vétlenségének bizonyításával. E fokozott felelősség a vezetőt munkaköri kötelezettségének vétkes megsértéséért terheli. A javaslat keretszerűen határozza meg azokat az eseteket, amikor a vezető gondatlan károkozás esetén a tagnál szigorúbb mértékben fejel. A Tvr a vezetőség és az ellenőrző bizottság tagjainak felelősségét lényegében kollektív felelősségként értékelte és szándékos károkozásuk esetén egyetemleges felelősséget írt elő. A javaslat a vezető testületi szervek tagjainál is az egyéni felelősség elvét követi, tehát együttes károkozásuk esetén a kárt — az általános szabályok (86. §) szerint — vétkességük arányában és közrehatásuk mértéke szerint viselik. 19. Egyszerűsíti a javaslat a 36/1960. (VIII. 7.) Korm. számú rendelettel szabályozott vagyonkezelői felelősség szabályait. A vétkességen alapuló ún. egyszerű vagyonkezelői felelősséget — amely a gyakorlatban nem vált be — mellőzi. A szövetkezet vagyonának kezelésével és őrzésével megbízott tag fokozott felelősségét az fejezi ki, hogy a törvényben meghatározott feltételek mellett keletkező hiányért vétkességére tekintet nélkül felel és csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. Hasonlóan a 85. § szabályához, a termelőszövetkezetnek kell viszont viselnie a hiánynak azt a részét, amely az ő magatartására, pl. az őrzés feltételeinek hiányos megszervezésére vezethető vissza. Ugyancsak a fokozott felelősségből ered, hogy a vagyonkezelő tag általában a teljes hiány erejéig tehető felelőssé. A javaslat külön szabályozza a raktárak és lerakatok dolgozóinak leltárhiányért való felelősségét (91. §). E körben korlátozza a megtérítés mértékét az átlagos munka szerinti részesedés egy hónapra eső összegére, annak a raktárosnak a kivételével, aki az átvett vagyontárgyakat egyedül kezeli, mert ebben az esetben a felelősség feltétele és mértéke a 89. §-ban szabályozott esetnek felel meg. 20. A javaslat a termelőszövetkezeti anyagi felelősség rendszerében helyezi el a termelőszövetkezet felelősségét a tagjának okozott kárért (92—93. §). A károkozó erősebb gazdasági helyzetére figyelemmel a polgári jogi felelősséghez hasonlóan itt is a kimentéses felelősség érvényesül, mely a kár teljes mértékéig terjed. A háztáji gazdasággal kapcsolatos kötelezettségek megszegésével okozott kár esetén a természetbeni kártérítés előírásának indítéka — a kár gyors megtérülésén kívül — az a szoros és rugalmas kapcsolat, mely a közös és a háztáji gazdaság között fennáll. A termelőszövetkezet és tagjának kapcsolata igen sokrétű. Ezért a termelőszövetkezet károkozása is sokféle formában fordulhat elő. A 92. § megszabja e felelősség alapvető módozatait, de nem ad teljeskörű szabályozást ; a Polgári Törvénykönyv itt is alkalmazható szabályainak átvétele feleslegesnek mutatkozott. Megjegyzendő azonban, hogy ez a szabályozási megoldás ezt a kártérítési esetkört sem vonja ki a termelőszövetkezeti jog köréből. Ezért a polgári jog szabályainak megfelelő alkalmazásánál fokozottan ügyelni kell a termelőszövetkezeti jogviszony alapvető elveinek érvényesítésére. A 93. §-ban említett esetek viszont részletesebb szabályozást igényelnek. A termelőszövetkezetet terhelő anyagi felelősség érvényesülésének leggyakoribb esete a tag életének, egészségének vagy testi épségének a tagsági viszony kére-