Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről
106 11. Az említett újszerű vonások azonban csak a tag által okozott károk elbírálásánál domborodtak ki. Ezért a termelőszövetkezeti anyagi felelősség eddig kialakult szabályai nem alkottak egységes rendszert. A termelőszövetkezetnek a taggal szemben fennálló anyagi felelősségénél eddig a polgári jog, az üzemi balesetért való felelősségnél pedig a munkajog szabályai érvényesültek. A termelőszövetkezetek társadalmi-gazdasági viszonyainak fejlődése elmélyíti a tagok és a közös gazdaság kapcsolatát. A közös vagyon gyarapodása elsősorban a tagok egyesített munkájának eredménye és egyre kevésbé a bevitt föld és vagyontárgyak tömegéből fakad. A tagok — egyénenként és összességükben — mindinkább magukénak érzik a szövetkezet vagyonát. A tagsági viszony tulajdonosi tartalmának erősödése egyben a közös vagyon védelmének igényét is növeli. A közös munkában való szervezettebb részvétel és a munkadíjazás fejlettebb rendszere viszont a tagsági viszony dolgozói vonásait hozza előtérbe. A javaslat a tag és a termelőszövetkezet kölcsönös kapcsolatát az anyagi felelősség szabályainak kialakításánál is figyelembe veszi : e szabályok egységes rendszerbe foglalásával biztosítja mind a közös vagyont károsítok gyors és hatásos felelősségre vonását, mind a termelőszövetkezet felelősségének fokozását. A termelőszövetkezeti kollektíva és az egyes tag egymással szemben érvényesülő anyagi felelősségének elvi egybefoglalásával tehát a javaslat egységes és önálló jogintézményként alakítja ki a termelőszövetkezeti anyagi felelősség rendszerét. Ezáltal az anyagi felelősség szabályai kifejezésre juttatják a tagok és a munkaviszonyban álló dolgozók helyzetének közeledését is. 12. A javaslat — hatályos jogunkkal azonosan — a tag anyagi felelősségének fő típusaként a vétkesen okozott kárért való felelősséget szabályozza (82. §(i)bek.). Kiemeli, hogy ez a felelősség a tagsági viszonnyal kapcsolatos kötelezettség megszegésével okozott kárra terjed ki. Ezzel irányt mutat a gyakorlati jogalkalmazás számára annak eldöntéséhez, hogy a tag károkozását milyen feltételek között kell a termelőszövetkezeti anyagi felelősség szabályai szerint elbírálni. A fenti elvből következik az is, hogy a felelősség megállapításánál a tagnak a károkozás idején elfoglalt helyzetét kell figyelembe venni ; a tagsági viszonyával kapcsolatos kötelezettség megszegésével okozott kárért akkor is a termelőszövetkezeti jogi szabályok szerint felel, ha felelősségre vonására csak a tagsági viszony megszűnése után kerül sor. A vétkesség enyhébb vagy súlyosabb foka általában a kártérítés mértékére van befolyással, mely — a munkajogi felelősséghez hasonlóan — elsősorban a vétkesség fokához igazodik. A vétkesség bizonyításának az erősebb pozícióban levő termelőszövetkezetre hárítását a javaslat a hatályos jogból veszi át. 13. A javaslat kiemelten hangsúlyozza azt az elvet, hogy a szövetkezet vagyonának a károktól való megóvása nemcsak a tagtól, hanem magától a termelőszövetkezettől is fokozottan megkövetelhető (82. § (2) bek.). A kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásának következménye e kár megosztása a tag és a termelőszövetkezet között (85. §). A termelőszövetkezet a nevében eljárni hivatott tagot vétkessége esetén az anyagi felelősség általános szabályai szerint vonhatja felelősségre a meg nem térült kárért. 14. A termelőszövetkezeti és munkajogi felelősség közeledése legélesebben az anyagi felelősség mértékénél mutatható ki (83. §). A javaslat — hatályos jogunkkal azonosan — a tényleges kárért való felelősség elvét követi. Nem szorul bővebb magyarázatra, milyen elviselhetetlen és méltánytalan terhet róna a tagra, ha felelőssége az elmaradt haszonra is kiterjedne. A javaslat a károkozás szankcióit a vétkesség foka szerint differenciálja, kiemelve ezzel a károkozás belső szubjektív tényezőinek jelentőségét a kárért való helytállásnál. A kártérítés nevelő-megelőző célja jut kifejezésre abban a szabályban
