Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.
1963-11 • Törvényjavaslat a vízügyről
23 előidézhető. Ilyenkor — minthogy lényegében a vízügyi szervek beavatkozásáfa a meder tartozékaként létrejött képződményről és nem a parti ingatlan alkatrészéről van szó — az előbbi esetben alkalmazott növedék-szabály követése nem indokolt, ezekre a feliszapolódásokra tehát a javaslat az állami tulajdonba tartozást mondja ki (18. § (2) bek.). III. A meder tulajdonából és az ezzel összefüggő kezelési kötelezettségből következik, hogy annak szabályozása (fenntartása), valamint a partoknak a mederben levonuló víz romboló munkájától és ezáltal a medernek is az elfajulástól való védelme a medert kezelő szerv kötelessége. A mederszabályozás és a partvédelem rendszerint müvekkel — vízilétesítményekkel — történik, azért azok költségeinek a viselésére a közcélú vízilétesítmények költségeire irányadó szabályok (19. § (2) bek.) vonatkoznak. A meder kezelésével még egy további fontos feladat is összefügg : a meder és a part találkozási vonalának kijelölése. Minthogy a meder állami tulajdonban van, a part pedig — a meder és a part találkozási vonalától, a partéltől kezdődően — a parti ingatlan tulajdonosáéban áll, a partvonal pontos kijelöléséhez és időnkénti kiigazításához fontos jogkövetkezmények fűződnek. A nnder vonala ui. időnként eltolódik és ezzel természetesen a partvonal is módosul. Ez a változás —hosszabb időközönként — a tulajdoni állapot kiigazítását teszi szükségessé, de a partvonal meghatározása egyéb szempontból is lényeges lehet (pl. a parti sáv kijelölését illetően). Minthogy a meder megállapítása vízügyi-műszaki szaktevékenység, ezt a törvény végrehajtása során a vízügyi szervek jogkörébe kell utalni. A vízilétosítmények (19. §.) I. A vízilétesítmények általános fogalommeghatározását a javaslat a vízjogi engedélyezési kötelezettség megállapítása kapcsán adja meg (27. § (2) bek.); ezen a helyen a céljuk szempontjából csoportosítja azokat és a tulajdoni viszonyaik felől rendelkezik. Bár a létesítmények tulajdonjogának kérdése a polgári jog területére tartozik, tekintettel e létesítmények sajátos funkciójára — a vízgazdálkodási feladatok megvalósítására — ezzel a kérdéssel a vízügyi törvénynek is foglalkoznia kell, éspedig abból a szempontból, hogy egyúttal kijelölje a vízilétesítménnyel elérni kívánt vízgazdálkodási célok megvalósítására köteles szervet is. A javaslat a vizekkel való rendelkezés általános alapelvére figyelemmel szabályozza a vízilétesítmények csoportjait, valamint a megvalósításukkal és kezelésükkel kapcsolatos kérdéseket. A vizek hasznosítására vagy kártételeinek elhárítására szolgáló létesítmények ennek megfelelően közcélúak, vagy üzemi, illetőleg magán vízilétesítmények (19. §). A közcélú vízilétesítmények azok, amelyek a törvény 3. §-ában meghatározott vízgazdálkodási célkitűzések érdekében valamely vizgazálkodásilag összefüggő területen levő települések vagy érdekeltek együttes szükségletét szolgálják. Ezek építésével és üzemeltetésével kapcsolatos költségeket, ha a létesítmény jelentősebb, az állam, ha pedig helyi jelentőségű, az annak megvalósításában érdekelt jogi személyek és állampolgárok viselik. Jelentősebb közcélú vízilétesítmény az ország valamely nagyobb, vízgazdálkodási szempontból összefüggő területének a vizek kártételei elleni védelmére vagy vízhasznosítási szükségleteinek kielégítésére szolgáló, továbbá a fontos népgazdasági vagy vízgazdálkodási érdekeket érintő vízilétesítmény. Ezeken túlmenően a vízgazdálkodás egységének és összefüggéseinek szempontjai indokolttá tehetik, hogy az országos hatáskörű vízügyi szerv vezetője egyéb vízilétesítményt is jelentősnek ) minősítsen és azt az utóbbiakra vonatkozó jogszabályok hatálya alá vonja. A
