Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.
1963-21 • Törvényjavaslat a népgazdaság harmadik ötéves tervéről
12 AZ IPAR, AZ ÉPÍTŐIPAR ÉS A KÖZLEKEDÉS FEJLESZTÉSE A)Ipar A III. ötéves tervben alkalmazandó iparpolitika nem elveiben, hanem az elvek gyakorlati megközelítésének módjaiban tartalmaz némely esetben új vonásokat, elsősorban az adott tervidőszak belső és nemzetközi gazdasági tényezőinek hatására, részben pedig azért, mert a II. ötéves tervben hazánk megnövekedett iparosodottsági színvonala új követelményeket támaszt a gazdasági összefüggésekben. A III. ötéves tervidőszakban erőteljesebbé kell tenni az ipari hatékonyság javulását, illetve minden tekintetben nagyobb figyelmet kell szentelni e fejlesztés műszaki, gazdasági, szervezési feltételeinek a megteremtésére. Egyidejűleg tovább nő az ipar súlya a társadalmi javak létrehozásában és felhasználásában. Ez új ipari kapacitások építését, új ipari munkaalkalmakat és az iparcikkek felhasználásának naturális értelemben vett növelését is jelenti. A gazdasági helyzet tehát olyan iparpolitikát követel, amelynek egyfelől figyelembe kell vennie a még szükségszerű extenzív irányzatokat is ott, ahol csak így lehet növelni az ipari termelés volumenét. Másfelől egyre nagyobb mértékben kell az intenzív fejlődési lehetőségre törekedni mindenütt, ahol ez lehetséges. A III. ötéves tervben ezek az iparpolitikai célok az ipar termelési értékének mintegy évi 5—6 százalékos növekedése mellett voltak összehangolhatok. Az ipari termelésnövekedés ezen üteme a fenti célok és lehetőségek reális mérlegelése alapján alakult ki, amennyiben azonban a hatékonyság és exportképesség növekedése lehetővé teszi, ennek túlteljesítése kívánatos. Ez tehát azt is jelenti, hogy az ipari termelés növekedésének üteme — ebben az időszakban — annak függvénye, menynyire lehet az ipari termelés — széles értelemben vett — minőségi oldalait erősíteni. Harmadik ötéves tervünk iparpolitikájában tehát — az említett feladat nagyságrendjénél fogva — az exportképesség fokozása központi kérdéssé válik. A harmadik ötéves terv ipari fejlesztésének sajátos követelményei között a következő években egyre fontosabb feladat lesz a gazdasági hatékonyság fokozása. Az iparfejlesztési terv ezzel a hatásfok javítással számol akkor, amikor a termelésnövekedés kb. 80 százalékát a munka termelékenységének emelésével tervezi elérni és amikor a különböző ágazatokban — az exportpiacokhoz és a belföldi igényekhez igazodva — a gyártmányok műszaki fejlesztését, a termelés technikai korszerűségének fokozását követeli meg. A tervszámítások szerint a 100 Ft termelési értékre eső költség az ipar átlagában öt év alatt kb. 5 százalékkal csökken. Alapvető vonásaiban a harmadik ötéves tervidőszakban is jellemző marad az iparban az utóbbi években tudatosan folytatott szerkezeti átalakítás. Ennek megfelelően a szocialista ipar termelésének 5 év alatt 32—36 százalékos növekedése mellett a vegyipar 55—60 százalékkal, a gépipar 40—45 százalékkal növeli a tervjavaslat szerint a termelést. A nehéziparban előirányzott emelkedés 37—40 százalék, a könnyűiparban 20—24 százalék, az élelmiszeriparban 28—32 százalék. Az iparpolitikai célkitűzéseket 1966—70-ben kb. 120 md Ft beruházás támasztja alá (az ipari tárcáknál, tehát beleértve az élelmiszeripart és az EM építőiparát is). Egyes fontos iparágak fejlődését a harmadik ötéves terv időszakában az alábbiak jellemzik: Az ország energiaellátását — a geológiai készlethelyzetre való tekintettel — a hazai fejlesztések mellett az energiahordozók behozatalának jelentős fokozása útján kívánja a terv megoldani. A népgazdaság tüzelőanyag szükséglete 1966—70-ben kb. 22 százalékkal emelkedik. Minthogy a hazai széntermelés viszonylag nagy ráfordításokat igényel, a ki-
