Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.

1963-11 • Törvényjavaslat a vízügyről

30 galomnak a csatlakozás fogalomkörébe nem tartozó, önálló fajtájával állunk szemben (34. §). A vízi szolgalmak a járulékos, az alapul szolgáló és vízjogi engedélyben megalapozott és körülírt vízjoghoz tapadó természetük folytán több vonatkozásban eltérő szabályozást tesznek szükségessé a Ptk. telki szolgalmától. Az ezekre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek az általánostól csak a legszükségesebb eltérésre szorítkoznak, a végrehajtási rendelet fogja tartalmazni. A kártalanítás és kártérítés (35. §.) A javaslat a törvényben szabályozott jogviszonyokból folyó minden tevékenységgel — akár jogosan, akár jogellenesen — másnak okozott károkért az arányos kártalanítás, illetőleg kártérítés biztosítása mellett foglal állást. Minthogy a jogellenesen okozott károkért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján, a polgári jog szabályai szerint általános érvénnyel kártérítés jár, ennek kimondását a javaslat mellőzi és a kártérítés kérdését teljes egészében a polgári jog szabályainak területére utalja. A törvényen alapuló jogszerű magatartásokkal, illetőleg intézkedésekkel vagy törvényi megkötésekkel, úgyszintén az idegen ingatlanok használatával, illetőleg korlátozásával a tulajdonosnak okozott károkért, továbbá a vízjogi engedélyes által az engedély alapján gyakorolt tevékenységével másnak, vagy a vízjogi engedély korlátozása, illetőleg megszüntetése folytán az engedélyesnek más kedvezményezett részéről okozott károkért a javaslat (megfelelő helyeken a végrehajtási rendelet) az egyes rendelkezések kapcsán egyenként mondja ki a kártalanítás kötelezettségét. A javaslat 35. §-a csupán abban a kérdésben foglal állást, hogy mely hatóság döntsön a kártalanítás kérdésében. Az alapul szolgáló tényállások kellő részletességgel és alapossággal történő kiderítése, valamint teljes tárgyilagossággal való megítélése érdekében, de figyelemmel arra is, hogy itt lényegében nem vízjogi és vízügyi kérdésről, hanem alapjában polgári jogi jellegű kérdésről van szó, a javaslat azt a szabályt tartalmazza, hogy a kártalanítás felől — éppen úgy mint a kártérítés kérdésében is — a bíróság határoz. Minthogy jogunk szerint kártalanításnak csak a jogszabályok által rendelt, esetekben van helye, a kártalanítás módja és mértéke is külön rendezést igényelne. A javaslat a kártalanítás módja és mértéke tekintetében azonban — mint lényegük szerint nem vízügyi kérdésekben — részletes szabályozást nem kíván adni, ezért ezekről úgy rendelkezik, hogy a kártérítésre vonatkozó polgári jogi rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A kártalanítás és a kártérítés tekintetében jogvita csak a felek megegyezése hiányában keletkezik. Ha a felek e tekintetben megegyezésre jutottak, az eljárás egyszerűsítése és a felek érdekei is azt kívánják, hogy egyezségüket a vízügyi hatóság a vízügyi kérdésekben meghozandó határozatába foglalhassa be, és a felek bármelyike e határozatban foglalt egyezség alapján kérhessen — az erre irányadó szabályok szerint — végrehajtást. A részletes szabályokat a végrehajtási rendelet tartalmazza.