Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
172 fására alkalmas, kívánja meg hogy a befolyással üzérkedés bűntette is a hivatali bűntettek között szerepeljen. A hivatalos személy által elkövetett bűncselekmény nem mindig hivatali bűntett. Ha pl. hivatalos személy hamis tanúzást követ el, annak ellenére, hogy mint hivatalos személy az állami szervek iránti bizalmat is veszélyeztetheti, nem valósít meg hivatali bűntettet. A hivatali bűntett specifikuma ui. az, hogy a hivatalos személy által tanúsított elkövetési magatartás valamilyen módon összefüggjön hivatali helyzetével: vagy úgy, hogy hivatali hatalmával törvénytelenül él, vagy hogy hivatali hatalmának gyakorlását elmulasztja, vagy erre előkészületet tesz (a vesztegetés esetében). A hivatali helyzet kihasználása tehát az egyes bűntett elkövetési magatartása, vagy az elkövetés módja. A jogtudomány a hivatali bűntetteket többnyire kétféle szempont alapján osztályozza; a) sajátképi és nemsajátképi hivatali bűntettek aszerint, hogy a cselekményt tettesi minőségben csak hivatalos személy követheti-e el (pl. hivatali visszaélés) vagy bárki más is megvalósíthatja (pl. személyes szabadság megsértésének bűntette) ; b) általános és különös hivatali bűntettek aszerint, hogy a tettes bármely hivatalos személy lehet-e (pl. passzív vesztegetés), vagy csak valamely szűkebb körhöz tartozó (pl. kényszervallatás). 3. A javaslat rendszere szerint e Fejezet csupán az önálló büntetőjogi rosszallást érdemlő, saját- képi hivatali bűntetteket csoportosítja, míg a nemsajátképi hivatali bűntettek a közvetlen jogtárgyuk szerint igazodó Fejezetben minősített esetként nyernek elhelyezést. Ez a generális szabály azonban nem vihető keresztül törés nélkül ; néhány olyan magatartást, amelyet hivatali helyzetének felhasználásával hivatalos személy gyakrabban követhet el, a javaslat a hivatali bűntettek között pönalizál. Ezek a tényállások : a bántalmazás hivatalos eljárásban (145. §), a kényszervallatás (146. §), a törvénytelen fogva- tartás (147. §) és a hivatali bűnpártolás (148. §). 4. A büntetőtörvény azokat a magatartásokat nyilvánítja sajátképi hivatali bűntettekké, amelyek — mint a hivatali visszaélés, vagy a hivatali kötelességek megszegéseinek más esetei — a társadalomra veszélyesség oly fokát érik el, hogy velük szemben már a büntetőjog fegyverével kell fellépni. Ezeknek az eseteknek a felsorolása azonban lehetetlen: amilyen változatosak a hivatali kötelességek, olyan sokfélék lehetnek a kötelességek megszegésének az esetei; ahány az állami feladatokat ellátó szerv, annyiféle a hivatali kötelesség, és minden szerv működésén belül a hivatali kötelességek még tovább differenciálódnak. A sajátképi hivatali bűntettet megvalósító magatartások általánosítva,'két tényállásba sűríthetők össze : a) A hivatali hatáskörbe tartozó ügyben elkövetett kötelességszegés, b) visszaélés a hivatali hatalommal vagy jelleggel a hatáskörbe nem tartozó ügyben, vagy a hivatali hatalom, illetőleg jelleg felhasználása a hatáskörbe nem tartozó ügyben. A javaslat ezért a kazuisztikus felsorolás helyett a „hivatali visszaélés” elnevezéssel meghatározott sajátképi hivatali bűntett tényállását e magatartások pönalizálásával szövegezi meg. A javaslat a bűntettet célzatos cselekményként konstruálja meg. Ellenkező esetben a tényállás túl tág lenne: a különböző kisebb visszaélések oly tömegét nyilvánítaná bűntetté, amely meghaladná a büntetőtörvény feladatát és célkitűzéseit. Hivatali visszaélés A 144. §-koz Az ebbe a §-ba foglalt tényállás a BHÖ. 123. pontjának felel meg. A hatályos joggal szemben a következő változtatások igényelnek indokolást. 1. A BHÖ. 123. pontjában szereplő „haszon” kitétel helyett a javaslat a „jogtalan előny” megjelölést használja, mert a cselekmény nem csupán vagyoni jellegű, hanem egyéb (pl. társadalmi, hivatási, személyállapotot érintő stb.) előny szer-' zése végett is elkövethető. Az előny kifejezés ellentéteként a javaslat a „kár vagy más sérelem” megjelölés helyett a „hátrány” kifejezést alkalmazza. A hatályos szövegben a „jogtalanul” szó látszólag az elkövetési tevékenységre utal, ez azonban (,, . . . kötelességét megszegi”) más, mint jogtalan nem lehet, tehát a haszon, illetőleg kár vagy sérelem jogtalanságáról van szó. A javaslat ennek megfelelően jogtalan hátrányról, illetőleg előnyről szól. A javaslat az elkövetési magatartást a hatályos szövegnél jobban részletezi. Az első fordulatban említett hivatali kötelességszegés arra az esetre vonatkozik, amikor a tettes hatáskörében jár el. A következő fordulatokban hatásköre hiányzik, és vagy önmagában ez a tény teszi eljárását szabálytalanná, vagy pedig ehhez még egyéb szabálytalanság is járul. Ha az elkövető avégett szegi meg hivatali kötelességét, hogy magának vagy másnak jogtalan előnyt szerezzen, a tényállás sok azonos elemet tartalmaz a 149. §-ban meghatározott bűntett (jogtalan előny követelése vagy elfogadása) tényállásával. A két tényállás elhatárolását illetően a következőkre kell a figyelmet felhívni: a) Hivatali visszaélésnél az elkövető az előnyt a kötelességszegő hivatali aktusból magából szerzi, annak következményeként jut hozzá, nem pedig a kötelességszegés honorálásaként kapja mástól, amint ez a megvesztegetett funkcionáriussal történik.
