Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
KU Az e §-ban foglalt rendelkezés tehát a 129. §- ban meghatározott hazaáruláshoz képest speciális tényállást tartalmaz, nevezetesen a tevékeny együttműködést — akár előzetes szövetkezés nélkül is — a Magyar Népköztársaság ellen háborút viselő külső erőkkel, ezeknek a támogatására. javaslatban a törvényi tényállás az elkövetési magatartást csak keretszerűen határozza meg, ami jelen esetben elkerülhetetlen is, mert az ellenség támogatása számtalan formában valósulhat meg. Kifejezésre kellett azonban juttatni a szövegben, hogy az ellenség támogatása két irányban történhetik: egyfelől az_ ellenségnek, illetőleg haderejének valamely tevékeny segítség, előny nyújtásában, másfelől a saját, illetőleg a szövetséges fegyveres erőnek bármely hátrány okozásában, ami közvetve ugyancsak az ellenség támogatásával jár. Nyilvánvaló és közvetlen veszélyességénél fogva-a bűntett alaptényállásába kellett foglalni már az ellenséggel érintkezésbe bocsát- kozást is, kiemelve az enyhébben büntetendő egyéb előkészületi cselekmények köréből. 2. E bűntett alanyi oldalán szereplő speciális ellenséges célzatra: a „Magyar Népköztársaság katonai erejének gyengítése”, azért van szükség, minthogy objektíve az ellenség javára szolgálhat adott esetben olyan cselekmény is, amely nem erre irányult* Az elkövető a törvényi tényállás szerint nem általában a Magyar Népköztársaság állami érdekeinek ártalmára, hanem háború idején a legdöntőbb tényezőnek, az állam katonai erejének gyengítésére törekszik. Kémkedés A 131. §-hoz 1. A kémkedés tényállásának a megszövegezésénél a javaslat e bűntett általánosan elfogadott fogalom-meghatározásából és az előfordulási esetek tapasztalataiból leszűrt gyakorlati követelményekből indult ki. A kémkedés tényállásának eleme — a legtöbb kódex szabályozása szerint — , hogy a cselekményt azért kövessék el, hogy az adat külföldön váljék hozzáférhetővé. A javaslat tényállása is tartalmazza ezt az elemet. Az ítélkezési gyakorlat alapján azt a kört, amelynek részére a kémtevékenység folyhat, a javaslat a külföldi kormány, a külföldi szervezet, illetőleg ezek megbízottja kifejezésekkel határozza meg. Vannak bűntettek, amelyeknél a cselekmény társadalomra veszélyességének különleges foka, vagy a cselekmény természete szükségessé teszi, hogy az egyébként kísérleti vagy előkészületi magatartás mint befejezett cselekmény, mint sui generis bűntett nyerjen szabályozást. A szabályozás ilyen módjának a szükségessége — a bűntett társadalomra veszélyessége miatt — a kémkedésnél is fennáll. A kifejtettek alapján a javaslat a kémkedés bűntettének az (I) és (2) bekezdésben két alap- tényállását határozza meg. 2. Az (1) bekezdés a kémkedésnek azt az alapesetét fogalmazza meg, amikor az elkövető a külföldi kormány, külföldi szervezet vagy ezek megbízottja részére hírszerző tevékenységre ajánlkozik vagy vállalkozik. Az ajánlkozás vagy vállalkozás előkészületi magatartás lenne a kiemelés hiányában. A „hírszerző tevékenység” a Magyar Népköztársaságot illető bármilyen adatra vonatkozhat. Az elkövetési magatartások jellegéből folyik, hogy az (1) bekezdésben meghatározott tényállás a kémkedés — általában — enyhébb esete. Ez kifejezésre jut az öt évtől tizenkét évben meghatározott büntetési tételben. 3. A (2) bekezdésben meghatározott kémkedés tényállásában szereplő elkövetési magatartások közül az adatok,-, „szerzése” és „gyűjtése” tulajdonképpen kísérletet valósítanak meg. Sui generis bűntetté nyilvánításuk — amint arra már utalás történt — a bűntett társadalomra veszélyességéből folyik. A „szerzés” kifejezés minden olyan magatartást magában foglal, amellyel az elkövető az adat birtokába helyezi magát. Ez lehet az adat tudomásulvételétől kezdődően minden olyan cselekmény, amely az adat birtoklását kívánja biztosítani. A szerzés és gyűjtés elkövetési magatartások közötti különbség — a bírói gyakorlatnak megfelelően — a „szerzés” egyedi tevékenység vagy tevékenységek, az „adat” gyűjtése viszont folyamatos, tervszerű tevékenység. A tényállásban szereplő harmadik elkövetési mód: az adat kiszolgáltatása. Ez történhetik tevéssel, írásbeli vagy szóbeli közlés útján, a gyakorlati tapasztalatok szerint, eredeti szövegben vagy rejtjelezve, de történhetik mulasztás útján is, ez a magatartás az* adat szándékos hozzáférhetővé tételének tipikus esete. A javaslat a (2) bekezdés esetében különbséget tesz az adat természete szerint. E különbségtétel is az ítélkezési tapasztalaton nyugszik. Az „ajánlkozás”, illetőleg „vállalkozás” esetén rendszerint még nem konkretizálódik a hírszerző tevékenység tartalma : ekkor még csak a kémkapesolat kiépítése, megteremtése a eél. De amikor az adat megszerzéséről van szó: megállapításra kerül az adat természete is. A kémkedés célját tekintve, olyan adat megszerzése alapozza meg a cselekmény társadalomra veszélyességét, amely a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható. Hogy melyik adat használható fel a Magyar Népköztársaság hátrányára és melyik nem: csak a konkrét esetre vonatkozóan állapítható meg. Ez tehát bírói megítélés tárgya. E Vonatkozásban arra kell rámutatni, hogy államtitoknak minősülő adat szerzése stb. a kémkedés minősített esetét képezi. A Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható adat tehát — konkrét esetben — hazánkat illető bármiben adat lehet. Olyan adat-