Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
159 ményező érdeke, amíg abból súlyos következmény nem származott. Ellenkező esetben még az olyan elkövetők is büntetlenséget élvezhetnének, akik ugyan személyesen nem hajtottak végre a lázadás során erőszakos cselekményeket, de tudatosan szították, irányították a tömeghangulatot. A súlyos következmény szóhasználat azt fejezi ki, hogy a tömegzavargáson felül a lázadás során más megnyilvánulás, eredmény is bekövetkezett, pl. erőszakos cselekmény. Súlyos következmény a lázadás elterjedése is. Kártevés A 124. §-hoz 1. A javaslat a kártevés törvényi tényállásának létrehozásával az előző szabályozás hiányosságaiból adódó több problémát kíván megoldani. Egyrészt — amint arról már szó volt — az 1946. érri VII. törvény 1. §-ában szereplő, de a javaslatban feleslegessé vált megdöntésre irányuló „cselekmény” fogalmi keretébe beleértendők voltak a különösen veszélyes kártevő jellegű cselekmények is, feltéve ha azok társadalmi veszélyességének foka elérte a mozgalom vagy a szervezkedés veszélyességi fokát. Másrészt azonban a kártevés törvényi tényállásához hasonló magatartásokat az előző szabályozás alapján az 1950. évi 4. tvr. 1. §-ában meghatározott (aktív) szabotázs és a 2. §-ban meghatározott (passzív) szabotázs törvényi tényállásainak alkalmazásával lehetett üldözni anélkül, hogy — különösen az 1950. évi 4. tvr. 1. §-ában meghatározott törvényi tényállás — a társadalmi tulajdon elleni bűntettektől megfelelő elhatárolási ismérveket adtak volna. A fentiek mellett figyelembe kellett venni azt is, hogy a fent hivatkozott rendelkezések (1950:4. tvr.) nem nyújtanak kielégítő törvényi védelmet mindazokkal a magatartásokkal szemben, amelyek jellegüknél fogva kártevő cselekmények. Az 1950. évi 4. tvr. az ún. tervbűncselekmények törvényi tényállásait tartalmazza, s e bűntettek tárgyának a népgazdaságot tekinti. A javaslat ezzel szemben azt a felfogást tükrözi, hogy kártevő jellegű cselekmények nem csupán leszűkítve a népgazdaság ellen támadhatnak, hanem közvetlenül a népi demokratikus állami, társadalmi vagy gazdasági rend ellen irányuló aknamunka különböző megnyilvánulásaiként, súlyos sérelmet idézhetnek elő bármely fontos államérdek terén. A kártevés törvényi tényállása rendszerbelileg ezért nem a népgazdaság elleni bűncselekmények, hanem az állam elleni bűntettek körébe tartozik. A hatályos jog szabályozásában a passzív szabotázs törvényi tényállása a „kártevő célzat” ismérvének szerepeltetésével kifejezésre juttatta azt, hogy az ilyen magatartások lényegében, jellegükre nézve állam elleni bűntettek, az aktív szabotázs törvényi tényállásának alanyi oldalán csupán a szándék nyert megfogalmazást. A javas1 at a többi szocialista állam megoldásával egyezően szakít azzal a megoldással, hogy az aktív és pasz- szív szabotázst, illetve a szabotázst és a kártevést kettéválassza. 2. A javaslat a kártevés tárgyaként a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét jelöli meg. Ezt az általános jellegű tárgyat nem bontja fel közvetlen tárgyakra. Eme bűntett által közvetlenül sértett vagy veszélyeztetett társadalmi viszonyok ugyanis politikai, gazdasági, honvédelmi vagy más fontos, a jogrend által feltétlenül oltalomban részesítendő államérdek kifejezői lehetnek. (Pl. kulturális, szociális, egészségügyi, illetve bármely egyéb* fontos társadalmi érdek.) Ennélfogva eme bűntett mint célzatod cselekmény az állami, társadalmi vagy gazdasági élet bármely ágazata ellen irányulhat. 3. A kártevés törvényi tényállása egy személy által is megvalósítható, a cselekmény tárgyi sajátosságai közé szükségtelenné vált a „megdöntésre” utalás bevétele. Az esetben ugyanis, ha a kártevés törvényi tényállásának megvalósítására titkos bűnszövetkezet létesül, a cselekmény összeesküvést valósít meg, és az elkövetett kártevés mint delictum complexum, az összeesküvés minősített eseteként nyer értékelést. 4. A kártevés materiális bűntett. A törvényi tényállás megvalósulásának feltétele, s így a befejezett bűntett megállapításának előfeltétele a cselekmény következtében létrejött jelentős hátrány. A javaslatban azért kellett hangsúlyozni, hogy e bűntett törvényi tényállásának megvalósulása csak „jelentős” hátrány előidézésével valósulhat meg, mert csak az ilyen következményekkel járó, törvényi tényállásszerű magatartások irányulhatnak objektíve az államrend aláásására vagy legalább a gyengítésére. Az említett törvényi tényállási elem felvétele a javaslat szövegébe — összhangban a cselekménynek már itt kifejtett egyéb tárgyi sajátosságával — kizárja annak a lehetőségét, hogy a csekélyebb kárt, vágj' kísérlet esetében a kár veszélyét előidéző magatartások kártevésnek minősüljenek. Tekintettel arra, hogy a kártevő cselekménnyel okozott vagy előidézni kívánt hátrány nemcsak pénzértékben lemérhető anyagi csorbulásban, hanem így le nem mérhető politikai vagy morális károsodásban is jelentkezhetik, a javaslat a tágabb értelmű „hátrány” kifejezést vette fel a szövegébe, szemben a „kár” kifejezéssel. Mindezeket figyelembe véve, a konkrét büntetőügy összes körülményeinek mérlegelése alapján állapítható meg, a kártevő cselekménnyel támadott társadalmi viszonyok fontosságának fokával összefüggésben, az okozott, vagy előidézni kívánt hátrány „jelentős” volta! . 5.. A javaslat szerint a kártevés alanya az, aki a büntetéssel fenyegetett magatartást hivatala, szolgálata vagy közmegbízatása körében valósítja meg. A gyakorlatban ugyanis csak az ilyen jogállású személyeknek áll módjában, hogy
