Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
154 ben a csoport saját akarataként érvényesíti ellen- forradalmi célját. A törvényi tényállás ilyen, a hatályos joggal egyező megfogalmazásából folyik: ■„.... A BHÖ. 1. pontjában foglalt cselekméftyek '... szándékos, de nem eélzatos bűntettek. Az, hogy mire kell a cselekménynek, a mozgalomnak vagy szervezkedésnek „irányulnia”, hogy büntetendő cselekmény legyen: magának az államrend elleni bűn- cselekménynek tartalmi alapeleme, nem pedig utalás annak „célzatára”. Az a körülmény, hogy alanyilag az elkövetőt az álláinrend megdöntésére irányuló célzat vezette-e vagy sem, legfeljebb a büntetés kiszabásánál értékelhető.” (L. B. Bűnt. К oil. 210.) b) Vannak tényállások, amelyekben az ellen- forradalmi motívum határolja el a cselekményt a nem állam elleni, nem politikai bűntettektől. Ezek a tényállások: a merénylet és az izgatás egyik esete (128. §). A merénylet tényállásában — az ölés, illetőleg a testi sértés tényállásával szemben, az izgatás tényállásában pedig a testi sértés tényállásával szemben — az az elem is szerepel, hogy az elkövető a sértettnek „a szocializmus érdekében kifejtett tevékenysége miatt” hajtja végre cselekményét. E tényállási elemmel kapcsolatos fejtegetést a vonatkozó szakaszok indokolása tartalmazza. 3. A javaslat az égyes törvényi tényállások megfogalmazásánál figyelembe vette, hogy az állam ellen irányuló támadás mint bűncselekmény tevéssel, esetenként mulasztással is megvalósulhat. Az állam elleni bűntettet beszámítási képességgel rendelkező akár magyar, akár külföldi állampolgár elkövetheti. Összeesküvés A 116. ß-hoz 1. E § törvényi tényállása az 1940. évi VII. tv. 1. §-ában foglalt szervezkedés bűntettének tényállására épült. A törvényi tényállás fenntartása feltétlenül indokolt : a népi demokratikus állam- hatalom elleni bűntettek nagy része nem egyes személyek önálló, elszigetelt támadásában, hanem szervezett formában jelentkezik. A javaslat az ítélkezési tapasztalatok alapján a hatályos jogi szabályozástól a következőkben kifejtendő fogalmi és részben szerkezeti módosításokkal tér el. 2. A Legfelsőbb Bíróság elvileg kimondotta: „A szervezkedés és mozgalom között a bírói gyakorlat ott vonta meg a határvonalat, hogy míg a szervezkedésnél a céltudatos kollektív tevékenységben résztvevők szerepe a résztvevők számára tudatosan tervszerű, addig a mozgalom lazább, szervezetlenebb, esetleg szélesebb kiterjedésű, a résztvevők kapcsolódása spontán jellegű is lehet. Tehát az államrend megdöntésére irányuló mozgalomról — az azonos cél megvalósítására közvetlen akcióba lépett erők spontán összpontosulá- sáról, megmozdulásáról — nem szervezkedésről van szó” (Legf. Bír. Bfgy. 580/1957. sz. határozata). A megkülönböztetés lehetősége továbbá a gyakorlati tapasztalatok szerint abban is megmutatkozott, hogy a szervezkedés rendszerint titkos összeesküvésben nyilvánul meg, míg a mozgalom elsősorban nyílty szervezett fellépés, amelyhez reakciós erők spontán hozzákapcsoló- dása is járulhat. E tapasztalatokat hasznosítva a javaslat a szervezkedés és a mozgalom elhatárolásnál a következőket' vette alapul: a) A szervezkedés több személynek a népi hatalom ellen . irányuló szervezetszerű, konspirativ együttműködése, mely azáltal valósul meg, hogy a kitűzött célnak megfelelően kezdik meg tevékenységüket, különösen szerveik kiépítését, a feladatkörök szétosztását, a szervezet konspirativ szélesítését, programjuk kidolgozását, eszközök (pl. fegyver, lőszer, robbanóanyag, papír, sokszorosító gép, nyomdaberendezés stb.) beszerzését, akciók (zavarkeltés, röpcédulaterjesztés, rémhírterjesztés, egyéb ellenséges agitáció), illetve a szervezet céljára szolgáló más bűntettek elkövetését. b) A mozgalom tudatosan létrehozott, vagy meglevő csoportosulás felhasználása arra a célra, hogy a résztvevőket és csatlakozókat a népi hatalom elleni nyílt fellépésre, különösen tüntetésre, középületek vagy közüzemek megtámadására, személyek vagy dolgok elleni erőszakra indítsa. A szervezkedés és a mozgalom fogalmi elemeinek a birói gyakorlat alapján történt összegyűjr tése, e bűntett! magatartások elemzése arra a következtetésre vezetett, hogy az állam elleni bűntettek e két alakját nem helyes egy tényállásba foglalni, hanem azok, mint élesen különböző magatartások: két törvényi tényállást alkotnak. A „mozgaloménak tekinthető bűnös, csoportos, az államhatalmat támadó tevékenységet a javaslat „lázadás’’-пак nevezi, amelyen a közfelfogás is szervezett, vagy esetleg spontán, de minden esetben: nyílt erőszakos fellépést ért az állam- hatalommal szemben. A „szervezkedés” helyett pedig célszerűbbnek mutatkozott az „összeesküvés” elnevezés felvétele. Az „összeesküvés” elnevezés önmagában is kifejezésre juttatja, hogy a bűntett! magatartás szervezett, titkos támadás a védett állami, társadalmi vagy gazdasági rend ellen. Ugyanakkor közérthetőbb fogalom, s hazánkban megvannak a történelmi hagyományai is: a Magyar Tanács- köztársaság büntetőjoga „összeesküvés”-nek nevezte a proletár államot támadó illegális szervezetek tevékenységét. 3. Az összeesküvésnek a jogrend által oltalomban részesített tárgya: a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy'gazdasági rendje. Ez a megjelölés az 1946. évi VII. törvény 1. §-ában
