Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
156 szereplő t-árgyfogaloitttól kettős értelemben tér el: az összeesküvés törvényi tényállása nem taiv talmaz utalást az Alkotmányra és nem említi meg külön a népköztársasági államformát. a) Az Alkotmányra való utalást a javaslat azért mellőzi, mert helyette a védett tárgy pontosabb körülírására törekszik. Az állam elleni (ellenforradalmi) bűntett speciális támadási pontjainak a népi demokratikus állam alkotmánj^ával való megjelölése — a javaslat álláspontja szerint — : tág. Ez a megjelölés ugyan az Alkotmány által meghatározott társadalmi rend alapjait: 1. a társadalom gazdasági alapját, 2. a társadalom politikai alapját, vagyis: a társadalom osztályviszonyait egyaránt magában foglalja, de éppen a meghatározás általános jellegénél fogva nem utal közvetlenül az itt védeni kívánt speciális jogi tárgyakra. Mindezek jobban kifejezésre jutnak, ha az alkotmány helyett a tényállás népköztársaságunk állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét jelöli meg a jogilag védett tárgyként. b) Az Alkolmányban meghatározott állami, társadalmi és gazdasági rend az államformát is magában foglalja. Következésképpen az államforma ellenforradalmi megváltoztatására szervezett támadás is az állami, társadalmi vagy gazdasági rend elleni összeesküvés. Az államformája utalás tehát felesleges. 4. Az 1940. évi VII. tv. 1. §-a értelmében a „cselekmény, mozgalom vagy szervezkedés” tárgyi eleme, hogy a népi demokratikus állam- rend, vagy a népköztársaság megdöntéséi’e irányuljon. A gyakorlati tapasztalatok alapján szükségessé vált egyrészt az összeesküvés céljának pontosabb törvényi meghatározása, másrészt a „megdöntés” kifejezés helyes értelmezésének kialakítása. Az összeesküvés absztrakt célja az állam- rend megdöntése. A közvetlen célja azonban oly részcselekmények elkövetése, amelyekkel az elkövető az állami, társadalmi vagy gazdasági rend alapjainak megingatására törekszik. Mindezek figyelembevételével a javaslat az összeesküvés törvényi tényállásába, a „megdöntés” mellett, mint fokozatokat felvette az „aláásás” és a „gyengítés” megjelöléseket is. 5. A §-ban meghatározott bűntett elkövetési magatartása : az összeesküvés kezdeményezése, vagy abban vezető tevékenység kifejtése. A bírói gyakorlat helyesen alakította ki mindkét tevékenység fogalmi körét. Vezető tevékenység: „a szervezkedés egészének elvi vagy gyakorlati irányítása, ideértve olyan program kidolgozását is, amely a szervezkedési tevékenység további irányvonalát határozza meg. Ugyancsak vezetői tevékenységnek tekintendő : a szervezkedés kiterjesztése új területekre, illetve a szervezkedés új ágazatának létrehozása, és az ilyen csoportok, illetőleg ágazatok irányítása. A vezetés fogalma alatt többé-kevésbé önálló irányító, szervező tevékenységet kell érteni. Ilyen tevékenységet egy szervezkedésen belül több személy is kifejthet, ígjr tehát egy szervezkedésnek több vezetője is lehet. A szervezkedés új tei'ületi csoportjának létrehozása, illetve ilyennek vezetése szintén a vezetés fogalma alá vonandó irányító, szervező tevékenységet feltételez” (L. B. Bűnt. Koll. 205.) A „kezdeményezés” fogalmát a bírói gyakorlat a szó mindennapi használatának megfelelő értelmezéssel használja. Két körülményre kell e fogalommal kapcsolatban á figyelmet felhívni. Az egyik a Legfelsőbb Bíróság következő határozatából következik: „kezdeményezésnek, ill. vezetésnek tekinti az állandó bírói gyakorlat annak a cselekményét is, aki egyébként meglevő szervezkedést, mozgalmat új területre visz, vagy a már széthullott szervezetet új időben, újból feléleszti, illetve a már elcsendesedett mozgalmat, új időben újból lángralobbantja.” (B. H. 1540. szám.) A másik, hogy a kezdeményezést, mint a befejezett bűntett elkövetési magatartását, élesen el kell határolni az összeesküvés előkészületi cselekményétől (117. §). A hatályos jog elkövetési magatartásként ismeri „a lényeges anyagi támogatásban” részesítést is. A javaslat ez elkövetési magatartás kiemelését egyrészt azért mellőzte, mert a gyakorlatban igen ritkán fordult elő, másrészt azért, mert ha az adott összeesküvés szempontjából az anyagi támogatás annyira jelentős, hogy az összeesküvés létét biztosítja, a cselekmény a vezetés fogalmát meríti ki, ellenkező esetben pedig mint résztvevő ill. támogató cselekménye a 117. § szerint minősül. 0. Az összetett bűntetti tényállások (delictum complexmnok) létrehozását illetően meg kellett fontolni, hogy az összeesküvés keretében elkövethető egyéb bűntettek nem volnának-e az általános halmazati szabályok alkalmazásával megfelelően elbírálhatók. Eelmerült az a megoldás, hogy az összeesküvés bármely résztvevője által elkövetett egyéb bűntettet halmazaiként kell elbírálni-'akkor is, ha a bűntett tárgya azonos az összeesküvés tárgyával. Ez azonban azt a visszás helyzetet idézné elő, hogy pl. lényegében azonos tárgyat támadó és az összeesküvés szinte természetszerű eszköz cselekményét képező izgatást a halmazati szabályok szerint kellene elbírálni akkor is, ha az összeesküvés résztvevőjének, az összeesküvésen belül, az izgatás az egyedüli tevékenysége. Ugyanakkor: ha az összeesküvés résztvevője izgatást röpcédulakészítés és terjesztés óitján hajt végre, és az ahhoz szükséges papíranyagot ugyancsak bűncselekmény útján szerezte, többszörös halma- zatot kellene megállapítani. A sokéves bírói gyakorlat alapján megállapítható), hogy az adott összeesküvés társadalomra veszélyességének foka nem kis mértékben függ az összeesküvéssel összefüggően elkövetett bűntettek súlyosságától, de nem olyan mértékben a bűntettek számától. Ezért a javaslat két fokozatot hozott létre az összeesküvés céljára, vagy azzal összefüggően
