Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
KÜLÖNÖS RÉSZ IX. FEJEZET Az állam elleni bűntettek (116-136. §-ok) l. A hatályos jog a „Népköztársaság elleni bűncselekmények”-et a BHÖ. 1Г. Cím Különös Rendelkezések Első Részében, négy fejezetben helyezte el: „Az állam belső biztonsága elleni bűncselekmények” (I. Fejezet); „Az állam külső biztonsága elleni bűncselekmények” (II. Fejezet); „A honvédelem érdekeit sértő bűncselekmények” (III. Fejezet); végül „Bűntett a béke ellen”, valamint „Háborús és népellenes bűncselekmények” (IV. Fejezet) elnevezés alatt. A javaslat a Fejezetbe felvett bűntetteket illetően a következő változtatásokat hajtotta végre : a tiltott határátlépés és ehhez kapcsolódóan az embercsempészés és a hazatérés megtagadása tényállásait, melyeknek megfelelő tényállásokat a BHÖ. 48., 48/A., 48/B. és 48/C. pontok tartalmazzák, a közbiztonság és a közrend elleni bűntettek közé, a XJI. Fejezetben helyezte el; a „Bűntett a béke ellen”, illetőleg a javaslat szóhasználatában: „Háborús uszítás” bűntettének tényállása a X. Fejezetben nyert elhelyezést. E rendezés elvi alapjait az általános indokolás tartalmazza. Gyakorlati szempontok indokolták végül, hogy a „Háborús és népellenes” bűntettek (BHÖ. 82 — 84., 86., 88. és 90. pontok) a javaslatban ne kerüljenek megszövegezésre. A hatályos jogban szerep.lő e tényállások legnagyobb része ugyanis úgy nyert megfogalmazást, hogy az elkövetési idő meghatározott időre korlátozódott, a cselekmények legnagyobb részt ma már elévültek, ezért helyesebb e szabályokat az esetleg elbírálást igénylő néhány esetre tekintettel, továbbra is hatályában fenntartani és csak azokat a tényállásokat felvenni a javaslatba, amelyek a II. világháború, illetőleg a velünk kötött békeszerződés után is elkövethetek, mint a népirtás, a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bűntett, a háborús kegyetlenkedés és a háborús pusztítás, illetőleg — a katonai bűntettek közül — a polgári lakosság elleni erőszak. De e tényállásokkal védeni kívánt jogi tárgy az emberiség, ezért azokat nem a IX. Fejezetbe, hanem az emberiség elleni bűntetteket magában foglaló X. — illetőleg az elkövető személyére tekintettel — a XVII. Fejezetbe kellett elhelyezni. Viszont: a javaslat megítélése szerint az élet, a testi épség, a népgazdaság és a társadalmi tulajdon ellen elkövetett politikai célzatú, tehát ellenforradalmi bűntetteknek nem a felsorolt jogi tárgyakat közvetlenül védő, hanem az állam elleni bűntetteket tartalmazó Fejezetbe való felvétele indokolt. A javaslat ezért, hogy az egyes tényállások differenciáltabb minősítését biztosítsa, a kártevés (124. §), a rombolás (125. §) és a merénylet (126. §) tényállásaival szaporította az állam elleni bűntettek körét. 2. A javaslat — a fentebb kifejtetteknek megfelelően — azoknál az állam elleni bűntetteknél, amelyeknél politikai indok nélküli elkövetés esetén más bűntett törvényi tényállása valósul meg. az egyéb bűntettektől való elhatárolást azzal a módszerrel biztosítja, hogy az ellenforradalmi jelleget a tényállásba, tényállási elemként építi be. Az állam elleni bűntettek e tényállási eleme azonban a bűntett természete szerint az egyes bűntetteknél különböző megfogalmazást nyert. a) Vannak tényállások, amelyeknél az ellen- forradalmi jelleg abban nyert megfogalmazást, hogy a cselekmény mi ellen irányul, de a cselekmény természetéből folyóan itt további megkülönböztetéseket is kellett tenni. aa) Egyes tényállások ugyanis állami, társadalmi vagy gazdasági rendünket egyaránt fenyegetik vagy veszélyeztetik. Ezeknél a bűntetteknél tehát a tényállást úgy kellett megfogalmazni, hogy a cselekmény az állami, a társaelalmi vagy a gazdasági rend ellen irányul. Vannak viszont olyan tényállások, amelyek állami létünket szű- kebb területen támadják, ahol a támadás — és ezzel együtt a cselekmény — természete a támadás irányának a célzat körülhatároltabb megfogalmazását igényli. ab) Azoknál a tényállásoknál, ahol a tánmelás irányát általánosabban kellett megfogalmazni, további különbséget kellett tenni; az állam elleni bűntettekben megnyilvánuló ellenforradalmi támadás iránya és ereje szerint. Az egyes büntet ti tényállások természetétől függ ugyanis az is, hogy a bűncselekmény az állami, a társadalmi vagy a gazdasági rend megdöntésének, aláásásá- nak vagy gyengítésének veszélyét idéztévé elő. ac) Különbséget kellett tenni végül a tárgyalt bűncselekményeknél az elkövetési magatartás szerint is. Míg az állam elleni bűntettek többségénél — a többi bűncselekménnyel egyezően — a cselekmény tipikus elkövetési módja az egyéni cselekvőség, addig két tényállásban a cselekvés: ellenforradalmi cél elérésére szánt erőcsoportosulás megteremtése; összeesküvésnél megfelelő szervezet létesítése, lázadásnál tömeg szervezése. Az elkövetési magatartás különössége különleges szabályozást igényelt. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis : erőcsoportosulás „a közös, összehangolt, szervezett tevékenységre, vagy ilyen tevékenységnek akár a jelenre, akár a rendszerváltozás utáni időre tervezett végzésére alakult csoport” (L. В. В. IV. 1128/1955.). Az erőcsoportosulás lényege tehát a közös tevékenység, amely
