Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
141 egységes intézkedés, nevezetesen javítóintézeti nevelés lépjen helyükbe. Akár erre, akár pedig javító-nevelő munkában álló összbüntetésre kerül sor, mód van arra, hogy az egységes intézkedés illetőleg összbüntetés az abszorbció módszerével jöjjön létre, tehát csak a javítóintézeti nevelés, vagy csak a javító-nevelő munka kerüljön végrehajtásra, és a másik szankció elenyésszék. De mód van az asperáció alkalmazására is, a javító-nevelő munka ítéleti tartamának a megfelelő meghosszabbítása útján; a javítóintézeti nevelés tekintetében — ennek határozatlan tartama folytán — ilyen intézkedés fogalmilag kizárt. Az összbüntetésként alkalmazott javító-nevelő munka tartama nem lehet több két évnél [43. § (1) bek.] ; a javítóintézeti nevelés tartamára nézve pedig a 91. § rendelkezései összbüntetés esetében is irányadók. A pártfogó felügyelet A 100. ff-hoz A hatályos jogban az Ftvr. 38. §-ának (2) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket a próbára bocsátott és feltételes szabadágra bocsátott fiatalkorú ellenőrzéséről, és ezt a tanács vb. hatáskörébe utalja. A javaslat kiterjeszti a pártfogó felügyelet (ellenőrzés) körét a javító-nevelő munkára és a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt fiatalkor úak- ra is. A pártfogó felügyelet célja a próbárabocsátás, javító-nevelő munka és a felfüggesztett szabadság- vesztés nevelő hatásának fokozása, illetőleg annak a biztosítása, hogy a feltételes szabadságra bocsátott fiatalkorit megfelelő irányítás mellett illeszkedjék be a szabad életbe. A gyógyító intézkedések A 101. §-hoz ( A gyógyító intézkedések közül a gyógyító nevelést gyógypedagógiai nevelés néven a hatályos jog is ismeri (Ftvr. 5. §). A javaslat a 61. §-sal bevezetett kényszergyógykezelést fiatalkorúval kapcsolatban is alkalmazhatóvá teszi. Kényszergyógykezelés alkalmazására akkor kerül sor, ha az elkövető elmeállapota a büntethetőséget kizárja, és közveszélyes állapotára tekintettel a társadalom védelme szükségessé teszi ezt az intézkedést [61. § (1) bek.]. Gyógyító nevelést akkor rendel el a bíróság, ha a fiatalkorú gyengeelméjű. Fiatalkorúak ügyeiben — amint erről a 87. § kapcsán már szó volt — ilyen esetekben semmiféle büntetésnek, sőt nevelő intézkedésnek sincsen helye: gyógyító intézkedés elrendelése ezek alkalmazását kizárja. A kényszergyógykezelés tartamára a 61. § rendelkezései irányadók. A gyógyító nevelést a szükségesség megszűnésén kívül abban az esetben is meg kell szüntetni, ha a fiatalkorú a 18. életévét betöltötte. A fiatalkorú mentesítése a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól A 102. §-hoz A fiatalkorban elkövetett bűntett miatti elítéléssel kapcsolatosan a javaslat a mentesítést az általánosnál kedvezőbb feltételekhez köti. A fiatalkorú erkölcsi fejlődése szempontjából döntő jelentőségű, hogy a büntetés végrehajtása után nyomban, de legalább rövid időn belül megszabadulhasson a büntetettség következményeitől, és képességeinek megfelelő munkakörben elhelyezked- liessék. Felfüggesztett pénzbüntetésre Ítélés esetében a mentesítés általános szabályai fiatalkorú esetében is irányadók. Ugyancsak az ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesül a fiatalkorú, ha a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztették. Ma is ez a szabály. A javaslat azonban tovább megy és kimondja, hogy ez a rehabilitáció feltételes; ha elrendelik a büntetés végrehajtását, a mentesítés hatályát veszti. Végrehajtásra kerülő pénzbüntetés, javító-nevelő munka vagy egy évet meg nem háladó tartamú szabadságvesztés esetében az (1) bekezdés a hatályos jogtól [Btá. 66. § (1) bek.] annyiban eltérő rendelkezést tartalmaz, hogy a törvényi mentesítés beálltát nem az ítélet jogerőre emelkedésének, hanem a büntetésvégrehajtás befejezésé- ч nek, illetőleg a végrehajthatóság megszűnésének az időpontjához fűzi. Ez a megoldás a jelenlegi szabályozásnál logi- kusabb és a mentesítésre irányuló időpont tekintetében a 80. § (1) bek. e) pontjában foglalt általános szabállyal egyező. A mai állapot indokolatlan előnyt jelent annak a fiatalkorúnak a javára, aki már a büntetés végrehajtásának a megkezdése előtt vagy a végrehajtás alatt újabb bűntettet követett el. A törvényi mentesítés intézményének éppen az a vélelem az elvi alapja,.hogy az elitéit — a megszabott előfeltételek teljesedése esetén — megjavul. Ámde az a fiatalkorú, akire az elítélés annyi nevelő hatással sincs, hogy még a büntetés kitöltéséig sem tartózkodik új bűntett elkövetésétől, maga dönti meg az említett vélelmet. A javaslat a büntetés kiállását, mint a megjavulás fontos biztosítékát, a mentesítés előfeltételeként általában megköveteli, és nincs ok rá, hogy ettől az elvtől a fiatalkorúakkal kapcsolatosan eltérjen. A (3) bekezdés lényegileg megegyezik a hatályos jognak a Btá. 68. §-(4) bekezdésében írt rendelkezéseivel; ezek közül csupán azt a rendelkezést mellőzi, amely szerint a tárgyalt esetbpn a mentesítésre érdemesség kérdését a szabadságvesztés alatt tanúsított magaviselet alapján kell elbírálni. Nincs ok arra, hogy a törvény egyéb adatok mérlegelésének lehetőségétől a bíróságot elzárja.
