Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
120 elésében foglalt szabályt tartalmazna a következő eltérésekkel : Az (1) bekezdés lényegében csak stiláris módosítást tartalmaz a Btá. szövegezésével szemben. A Btá. ugyanis a „legsúlyosabb cselekményre megállapított büntetési nemről” beszél. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy az in concreto súlyosabb megítélésű, habár enyhébb büntetéssel szankcionált cselekmény büntetését kell alapul venni. A halmazati büntetés kereteinek megállapításánál azonban nem a konkrét cselekményekre, hanem a halmazaiban álló cselekmények törvényi büntetésére kell figyelemmel lenni. Ezért helyesebb a legsúlyosabb törvényi büntetési tételre utalni, amelyhez az egész összbüntetés igazodik. Ilyen szabályozás mellett a büntetési nem külön megemlítése felesleges; önként értetődik, hogy a törvényi büntetési tétel súlyosságának a megítélésénél elsősorban a büntetési nem, másodsorban pedig a büntetés tartama jön figyelembe. Az abszolút maximumot a javaslat is húsz évben állapítja meg, figyelemmel arra, hogy a szabadságvesztés általános maximuma a javaslat szerint húsz év (37. §). Változatlanul fenntartja továbbá a javaslat a kumuláció kizárását is, aminek indoka az, hogy két büntetésnek egyhuzamban való kitöltése súlyosabb, mintha azokat egyenként hajtanák végre, és így az elérni kívánt súly csak az egyes büntetési tételek összegén alul maradó büntetéssel érhető el. A halmazati büntetés minimumát a Btá-val egyezően a javaslat sem határozza meg. Az alsó határ általában a legsúlyosabb cselekményre a törvényben meghatározott büntetési tétel alsó határa, ha azonban a súlyosabb bűncselekményre megállapított törvényi büntetési tétel alsó határa alacsonyabb, mint az enyhébb büntetési tétel alsó határa, akkor az összbüntetés minimuma a két bűncselemény alsó határa közül az, amelyik a magasabb. Ennek az elvnek kifejezett felvétele a törvény szövegébe azonban felesleges, mert abból, hogy a törvény csak a felső határ emelését teszi lehetővé, már önmagában következik az alsó határ változatlansága. A javaslat pedig úgy állapítja meg a büntetési tételeket, hogy a súlyosabb bűncselekmények minimuma magasabb az enyhébb bűn- cselekmények minimumánál. A (3) bekezdés új szabályt tartalmaz arra az esetre, ha javító-nevelő munka büntetések találkoznak egymással. A Btá. ilyen szabályt nem tartalmazott, mert a javító-nevelő munkát csak a börtönt helyettesítő intézkedésként szabályozta. A szabályozás elvileg megfelel a szabadságvesztésre nézve a (2) bekezdésben foglalt szabályozásnak. A (4) bekezdés a pénzfőbüntetések találkozására tartalmaz a Btá-val egyező rendelkezést. A javaslat 46. §-ának (1) bekezdése szgrint pénzmellékbüntetésnek csak szabadságvesztes mellett van helye, nincs tehát szükség olyan rendelkezésre, amely pénzfő- és mellékbüntetés egyidejű alkalmazását tiltja; két pénzmellékbüntetés kiszabásának tilalma pedig — kifejezett tiltó rendelkezés nélkül is — nyilvánvalóan következik a halmazati büntetés egységességéből (vö. fent 1. alatt). 3. Nem tartalmaz különleges rendelkezést a javaslat arra az esetre, ha a törvény a találkozó bűntettek egyikét szabadságvesztéssel, másikát javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel rendeli büntetni -és arra az' esetre sem, ha az egyik bűntett javító-nevelő munkával, a másik pénz- büntetéssel büntetendő. Ezekre az esetekre az (1) bekezdés általános szabálya az irányadó: a halmazati büntetést a* legsúlyosabb büntetési tétel (lásd fent az Indokolás 2. pontját) alapulvételével kell kiszabni; a többi cselekmény elkövetését pedig csupán súlyosító körülményként kell értékelni. Ezekben az esetekben tehát a javaslat az absorbeió álláspontján van. Ennek az az indoka, hogy az említett büntetési nemek súlykülönbsége folytán a súlyosabb bűntett törvényi büntetési tétele keretében a megfelelő halmazati büntetés is kiszabható, a felső határ emelése tehát szükségtelen. A halmazati büntetés kiszabására irányadó fenti szabályoknak alternatív büntetési tétellel fenyegetett bűntettek találkozása esetére történő alkalmazása azt eredményezi, hogy a halmazati büntetési tétel meghatározásánál az alternatív büntetési tételek közül mindig a súlyosabbat kell számításba venni. Az alsó határ meghatározásánál ui. a súlyosabb alsó határ, a felső határ meghatározásánál pedig a súlyosabb felső határ az irányadó. A 67. §-hoz A javaslat 67. §-ának bekezdése a halmazati mellékbüntetés kiszabásánál az általános elvek érvényesülésének enged teret, mindössze azzal a különbséggel, hogy a halmazati mellék- büntetés maximális tartama, illetőleg mértéke az illető mellékbüntetés maximális tartamát, illetőleg mértékét nem haladhatja meg. Ez a különbség abból ered, hogy az egyes büntetési tételek a mellékbüntetések tekintetében nem tartalmaznak időtartamot, hanem azok tartamát az Általános Rész határozza meg. A javaslat a Btá. 58. §-ának első mondatát — helyesebb szövegezéssel — átveszi. A javaslat álláspontját is tükrözi a Btá. 58. §-ához fűzött miniszteri indokolás abban a részében, amely szei'int: ha a bűnhalmazat elemeit tevő egyes bűntettek bármelyikére a törvény valamely mellékbüntetést rendel vagy enged meg, annak halmazati büntetés kiszabása esetén is helye van; ha pl. az egyik bűncselekmény miatt közügyektől eltiltásnak, a másik miatt kiutasításnak van helye, mind a kettőt alkalmazni kell, illetőleg lehet. Az itt szereplő „mellékbüntetés alkalmazásának ... van helye” kitétel nem azt jelenti, hogy
