Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
halmazati büntetés kiszabása esetén a törvény mindig a bíróságra bízza, alkalmaz-e mellék- büntetést vagy sem, hanem azt, hogy ha a törvény a mellékbüntetés alkalmazását valamely bűntettre nézve kötelezően rendeli, akkor azt bűnhalmazat esetében is alkalmazni kell, ha pedig mellékbüntetés alkalmazását csupán lehetővé teszi, akkor azt bűnhalmazat esetén is alkalmazni, illetve mellőzni is lehet. A javaslat nem tartalmazza azt a szabályt, hogy ha a törvény a találkozó cselekmények közül többre állapít meg ugyanolyan mellékbüntetést, azt csak egyszer lehet kiszabni. Ilyen rendelkezés feltétele felesleges, mert a halmazati büntetés egységességéből (vö. a 66. § indokolását 1. alatt) következően is magától értetődik, hogy ugyanazon mellékbüntetés kétszeres kiszabása nem foghat helyt. Az elkobzás a javaslatban nem szerepel a büntetések között, tehát nem lehet eleme a halmazati büntetésnek sem. Önként értetődik, hogy mint intézkedést, a törvényben felsorolt esetekben [63. § (1) és (2) bek.] a halmazati büntetés kiszabásának alapját tevő valamennyi bűntettel kapcsolatban alkalmazni kell. A büntetés enyhítése (68 — 69. §-ok) E felirat alatt két rendelkezés szerepel. A 68. § ' a büntetés enyhítésének általános szabályait, a 69. § pedig a korlátlan enyhítés szabályait tartalmazza. A 68. §-hoz 1. A törvény a büntetési keret meghatározásánál az átlagos esetet tartja szem előtt. Lehetséges azonban, hogy a bűntett elkövetésének konkrét körülményeire tekintettel a törvényben megállapított büntetési tétel legkisebb mértékének alkalmazása is túl szigorú lenne. Ilyen esetben a büntető-kódexek megengedik a törvényi büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetés kiszabását. A kódexek túlnyomó többsége meghatározza, hogy a bíróság milyen mértékben enyhítheti a büntetést. 2. A javaslat azokhoz a kódexekhez csatlakozik, amelyek általánosságban meghatározott feltételek mellett a törvényben meghatározott mértékig engednek leszállást. Fenntartjá tehát a Btá. enyhítési rendszerét, azonban jelentős változtatásokat is hoz a Btá-val szemben. Minthogy a javaslat a halálbüntetést csak vagylagos büntetésként ismeri, nem tartalmaz rendelkezést a halálbüntetés enyhítésére, mert ha nincsenek meg a halálbüntetés kiszabásának feltételei [64. § (2) bek.j, a bíróságnak a vagylagos büntetések közül az enyhébbet kell alkalmaznia. Nincs szükség az életfogytiglani börtönnel kapcsolatos rendelkezésre sem, mert ilyent a javaslat nem ismer. Ezek helyett viszont fel kellett venni a tízéves alsó határra vonatkozó rendelkezést a túlzott leszállás megakadályozása végett a legsúlyosabb bűntettek eseteiben. Korrigálni kellett a Btá. által adott túlzott leszállási lehetőséget a legalább ötéves alsó határú cselekményeknél; itt a javaslat egy év helyett két évben állapítja meg a minimális büntetést. A javaslat rendszere szorosan kapcsolódik a Különös Rész büntetési tételeihez és ehhez képest a szabálya az, hogy a büntetés enyhítése esetén a bíróság a legközelebbi enyhébb büntetési keret alsó határáig szállhat le; az enyhébb büntetési tételeknél pedig a javaslat megengedi . az áttérést javító-nevelő munkára, illetőleg pénzbüntetésre. Lényeges eltérés, hogy a javaslat a kétszeres leszállás szabályát csak kísérlet, illetve bűnsegély esetére tartja fenn. Ennek oka egyfelől az, hogy a büntetési tételeket a Különös Rész már ennek megfelelően állapítja meg, és hogy a Btá. leszállási rendszerét — amelynek folytán a kétszeres leszállást utóbb meg kellett engedni — a javaslat kiküszöbölte azzal, hogy a hathónapos alsó határú tételeknél hat hónapnál rövidebb tartamú börtönön kívül javító-nevelő munka kiszabását is megengedi; oka másfelől az, hogy a kísérlet és a bűnsegély a gyakorlatban sok esetben enyhébb megítélést és emiatt fokozott enyhítési lehetőséget igényel. Bár a javaslat fenntartja a Btá-nak az eddigi joggal szembeni azt az újítását, hogy a kísérlet és a bűnsegély büntetési tétele azonos a befejezett bűntett büntetési tételével, az a felismerés azonban, amelyen ez az újítás nyugszik, az tudniillik, hogy adott esetben a kísérlet és a bűnsegély éppen olyan rosszallást érdemlő lehet, mint a befejezett bűntett, csak a felső határok azonosságát indokolja feltétlenül, nem zárja ki azonban a fokozott enyhítési lehetőséget. Kísérlet esetében természetesen valamennyi elkövetőre áll a 68. § (3) bekezdésének a szabálya, tehát a felbújtóra is. A 69 $-hoz A korlátlan enyhítés intézményét a Btá. vezette be hazai jogunkba és azt csupán a törvényben kifejezetten felsorolt esetekre szorította. Az intézmény bevezetésének indoka az volt, hogy vannak esetek, amelyekben az enyhítés lehetőségére vonatkozó általános szabály nem tenné lehetővé a méltányos elbírálást. A javaslat fenntatja az intézményt és a szabályozás rendszerét is, a megváltozott büntetési rendszerhez képest azonban teljesen általánosított fogalmazásban. Az enyhítés továbbra is a legenyhébb büntetési nem (a pénzbüntetés) legkisebb mértékéig terjedhet. A javaslat szerint a hatályos joghoz képest kevesebb esete lesz a korlátlan enyhítésnek, így elmarad a társadalomra veszélyességben valc>
