Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
m Oktatási rendszerünk első szakasza ugyanis általában a 14. életévvel zárul. Ekkorra szerzi meg a gyermek a társas együttéléshez szükséges alapvető ismereteket, és ekkor kerül ki először a családi körből a nagyobb önállósággal járó társadalmi életbe. Továbbá hatályos jogunk.szerint is csak nevelő intézkedések (megrovás, próbára - bocsátás, javító-nevelés) alkalmazhatók a 12—14 ■éves fiatalkorúakkal szemben (1951. évi 34. sz. tvr. 3. §-a). Vagyis jelenleg-sincs mód arra, hogy velük szemben büntetést szabjon ki a bíróság. Végül figyelmet érdemel az is, hogy a kpzeli államok kódexei közül mindegyik magasabban vonja meg a gyermekkor határát, mint a Btá. Az elmebetegség, a gyengeelméjűség és a tudatzavar A 21. §-hoz 1» A Btá. ugyanabban a §-ban helyezte el egyfelől a kényszerről és a fenyegetésről, másfelől az elmebetegségről és az öntudatzavarról szóló rendelkezéseit. Ez a szerkezeti megoldás azonban kifogásolható, mert más-más természetű büntethetőséget kizáró okok összevonását jelenti. Az elmebetegség és az öntudatzavar — adott esetben, — a beszámítási képességet zárja ki; forrása valamilyen fiziológiai rendellenesség, ezért fennforgása és mértéke kérdésében a bíróság csak orvosszakértői vélemény alapján foglalhat állást. Ezzel szemben a kényszer és a fenyegetés a büntetőjogi cselekvőképességet érinti; alapja nem valamilyen kóros elváltozás vagy állapot, következésképpen a bíróság ebben a vonatkozásban orvosszakértői vélemény nélkül is tud dönteni. Ilyen heterogén jellegű bűntethetőségi körülményeket indokolatlan egy §-ba összevonni. Ezért a javaslat különválasztja azokat, s önálló szakaszt szentel egyrészt az elmebetegségnek, a gyengeelméjűségnek és a tudatzavarnak, másrészt a kényszernek és a fenyegetésnek. 2. Az (1) bekezdés értelmében kizárja a beszámítási képességet az elmebetegség, a gyengeelméjűség vagy a tudatzavar, amennyiben a felsorolt körülmények miatt a cselekvő nem volt- képes felismerni cselekményének társadalomra veszélyességét, vagy — ha felismerte azt — nem volt képes e felismerésnek megfelelően cselekedni. Ez a szabályozás lényegileg egyezik a Btá*. 10. §-ának (1) bekezdésével. Rá kell azonban mutatni a következőkre: A javaslat a beszámítási képességet kizáró biológiai okok közé felveszi a gyengeelméjűséget. Ennek az a magyarázata, hogy a gyengeelméjűséget számos elmekórtani tankönyv nem az elme- betegségek sorában tárgyalja, mert azt nem körfolyamatnak, hanem veleszületett károsodásnak tartja. Megjegyzendő, hogy a külföldi törvény- könyvekben a fogalomnak ez a szétválasztása ma inár szinte általános. Pl. a Szovjet Alapelvek 11. cikke is az elmebetegség mellett külön megemlíti a gyengeelméjűséget. Ugyanakkor a javaslat nem sorolja a biológiai okok közé a pszichopátiát. Mint isineretes, a pszichopátia határállapot az egészség és az elmebetegség között. Az e névvel jelölt rendellenességek általában az érzelmek és az akarat körében jelentkeznek, méghozzá néha olyan mértékben, hogy a szakértők véleménye szerint teljes . beszámíthatatlanságot eredményeznek. Minthogy a pszichopátia az esetek túlnyomó többségében nem korlátozza jelentősebb fokban a beszámítási képességet, a javaslat mellőzi annak külön megemlítését a biológiai okok között. Azokban a ritka esetekben, amikor figyelembe vehető mértékben befolyásolja a beszámítási képességet, a pszichopátiát az elmebetegség körébe lehet vonni. A hatályos törvény öntudatzavarról beszél. Ezt a megjelölést a javaslat a ..tudatzavar” kifejezésével váltja fel. A modern kórlélektan ugyanis az utóbbi elnevezést használja. Az ..öntudat- zavar” kifejezés a mindennapos nyelvhasználatban sem fedi azt a fogalmat, amelyet a Btá. ezzel — a miniszteri indokolásból kitűnőleg — megjelölni kíván. Annak megállapítása, hogy mikor forog fenn elmebetegség, gyengeelméjűség vagy tudatzavar, s hogy ennek milyen befolyása volt a cselekvő akaratára, illetőleg felismerési képességére, orvosszakértői vélemény alapján a bíróság feladata. Az orvosszakértői véleményt a bíróság mérlegel i, és azt indokolt esetben elfogadja vagy elveti. 3. Ha az elmebetegség, a gyengeelméjűség vagy a tudatzavar nem zárja ki teljesen, hanem csupán korlátozta a cselekvőnek azt a képességét, hogy felismerje cselekménye társadalomra veszélyességét, illetőleg hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, az elkövetőnek természetesen nem lehet büntetlenséget biztosítani, mindazonáltal indokolt, hogy cselekményét enyhébben bírálják el. Erről szól a (2) bekezdés, amely — a hatályos törvényhez hasonlóan — lehetővé teszi, hogy ilyen esetben a bíróság korlátlanul enyhítse a büntetést. Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűntettért, való felelősség ' A 22. §-hoz 1. Az alkohol hatású a bűnözésre közismert. Ezért a legtöbb büntető törvénykönyv rendelkezést tartalmaz az alkoholos állapotban elkövetett bűntettek szabályozására. Az egyes büntető: törvénykönyvek azonban különbözőképpen értékelik az alkoholos állapot hatását. Vannak kódexek, amelyek a beszámítási képességnek ittasságból eredő elvesztését vagy csökkenését éppen úgy tekintik, mintha azt más ok, pl. elmebetegség idézte- volna elő. Más törvénykönyvek viszont éppen ellenkezőleg, a leittasodásból eredő tudatzavarhoz nem fűznek felelősséget kizáró vagy korlátozó hatást, hanem az ittas állapotban el-
