Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről

95 ív. ebi A büntethetőség akadályai (19-33. §-ok) A büntethetőség akadályai cím alatt a javaslat a büntethetőséget kizáró és megszüntető okokat foglalja össze. Az előbbiek jogi természetükre nézve felelősséget kizáró akadályok; fennforgásuk esetén tehát nem jön létre bűncselekmény. Az utóbbiak ellenben csak az elkövető megbüntetése elé vetnek gátat, maga a cselekmény ennek elle­nére bűntettnek minősül. A biinte-thetőséget kizáró okok A 19. §-hoz 1. A § felsorolja a büntethetőséget kizáró okokat. Ezek az okok a beszámítási képességet, a büntetőjogi cselekvőképességet, a bűnösséget, a társadalomra veszélyességet, illetőleg jogellenes­séget zárják ki; ha adva vannak, a bűntetti tényállás megvalósítása csupán látszólagos, való­jában azonban nincs bűntett, sem büntetőjogi felelősség. Erre figyelemmel a javaslat követ­kezetesen kerüli a bűntett megjelölést az olyan magatartások megszövegezésénél,' amelyeknél fennforog a szóban levő kizáró okok bármelyike, így pl. a Btá. a 12 éven aluli gyermek cselek­ményét bűntettnek nevezi (9. §), noha vitatha­tatlan, hogy az említett személy cselekménye a Btá. rendszerében soha sem minősülhet bűntett­nek. A javaslat a példaként felhozotthoz hasonló fordulatokban a „cselekmény” szót használja. De máshol is ügyel a szabatos szövegezésre. Ezért fogalmazza pl. a kényszergyógykezelésről szóló rendelkezést a következőképpen: ,,... ha attól kell tartani, hogy olyan cselekményt fog elkövetni, amely egyébként megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását” (vö. 60. §). E szövegrészben az „egyébként” szó közbeiktatása világosan utal arra, hogy az elmebeteg cselekménye csak látszó­lag valósít meg bűntettet. r Ennek a követelménynek mindazonáltal még­sem. sikerült a Különös Részben is következete- sçp megfelelni. Egyik-másik rendelkezés megfo­galmazásánál ugyanis csak rendkívül bonyolult, hosszadalmas körülírás felelt volna meg az emlí­tett szabatossági kivánalmaknak, ezért indokolt volt ezektől eltekinteni. így pl. az ifjúság elleni bűntett szövege arra enged következtetni, mint­ha gyermek is követhetne el bűntettet. Helyes felfogás szerint azonban a gyermeket nem lehet bűntettre rábírni, illetőleg erre törekedni. A törek­vés legfeljebb arra irányulhat, hogy a gj'ermek. idegen dolgot mástól jogtalan eltulajdonítás cél­jából elvegyen. Nem kétséges az sem, hogy aki pl. az előzmények ismeretében a gyermektől meg­szerzi a most említett módon hozzá került dolgot, orgazdaságot követ el, noha valójában nem beszél­hetünk „személyek javai elleni bűntettből szár­mazó” dologról. Abból azonban, hogy a Különös Rész néhány esetben a szabatosság rovására kénytelen kifejezni mondanivalóját, nem kovácsolható érv az Álta­lános Részben, elsősorban a bűntett fogalom­meghatározásában érvényre juttatott álláspont­tal szemben, s helytelen lenne a pusztán kényszerű­ségből fakadó szövegezési következetlenséget elvi törésnek felfogni. 2. A javaslat csak azokat a büntethetőséget kizáró okokat sorolja fel, amelyeknek előfordulá­sával gyakrabban kell számolni, illetőleg, amelyek­ről — jelentőségükhöz képest — a legtöbb kódex külön rendelkezik. Ezek a gyermekkor (20. §), az elmebetegség, a gyengeelméjűség és a tudat­zavar (21. §), a kényszer és a fenyegetés (23. §), a tévedés (24 §), a jogos védelem (25. §) és a vég­szükség (26. §). A büntethetőséget kizáró okok közé sorolja a javaslat a magánindítvány hiányát. A magán- indítvány jogi'természete mindmáig vitás; sokan nem is tekintik anyagi jogi intézménynek, s az eljárásjog körébe utalják szabályozását. A javaslat álláspontja szerint ma még vannak olyan esetek, amikor a büntethetőséget a sértett kívánságától kell függővé tenni. Ilyenkor a magánindítvány magának a bűncselekménynek a feltételeként jelenik meg. Ez elegendő alap ahhoz, hogy a magán- indítvány hiányát büntethetőséget kizáró okként szabályozzuk. Ezen.mitsem változtat.az a konst- rukcionális sajátosság, hogy . a többi büntethető­séget kizáró októl eltérően a javaslatban nem negatív, hanem pozitív, a büntethetőséget lehe­tővé tevő feltételként nyert megfogalmazást. A 19. § felsorolásában nem szerepelnek olyan büntethetőséget kizáró ökok, mint pl. a sértett beleegyezése, a hivatásbeli kötelesség teljesítése stb. Ezekre a javaslat csupán utal a A) pontban felvett szöveggel. Megjegyzendő, hogy a kérdéses büntethetőséget kizáró okokról a Btá. sem rendel­kezik. A szabályozás hiánya azonban nem okozott problémát a bírói gyakorlatban. A gyermekkor A 20. §-hoz Büntetőjogi felelősséggel csak olyan személy rendelkezhetik, akinek van beszámítási képessége. Ez nem más, mint a magatartás irányítására és értékelésére való általános képesség, amely az értelmi és erkölcsi fejlettségben jut kifejezésre. Nem kétséges, hogy a gyermek nem bír ezzel a képességgel. Kérdés azonban, hogy mely életkorig tekinthető valaki gyermeknek ? Hatályos jogunk a 12. életév betöltésétől szá­mítja a büntetőjogi vétőképességet. A javaslat a 14. életévre emeli fel ezt a korhatárt.

Next

/
Thumbnails
Contents