Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
94 A javaslat által is átvett fogalom-meghatározás felöleli mind az egyenes, mind az eshetőleges szándékot. A kettő közötti megkülönböztetés azon a szubjektív mozzanaton nyugszik, amely a kívánást elkülöníti a belenyugvástól. A Btá. szerint egyenes szándék akkor, áll fenn, ha az elkövető magatartásának következményeit kívánva hajtja végre cselekményét; ha azonban a „kívánás” helyett csak „belenyugvás” állapítható meg, akkor eshetőleges szándékról beszélünk. A bírói gyakorlat nem vetett fel kifogást a fenti megkülönböztetés ellen, ezért hasznosítani kell azt a jövőt illetően is. Említést érdemel azonban, hogy az egyenes és az eshetőleges szándék elhatárolásának a cselekmény büntethetősége és minősítése szempontjából nincs különösebb gyakorlati jelentősége. Ahol ti. a büntető törvény szándékos cselekményt kíván meg, ott egyenes és eshetőleges szándék egyaránt kimeríti ezt a kritériumot. Sokkal lényegesebb érdekek fűződnek az eshetőleges szándék és a tudatos gondatlanság helyes elhatározásához. A törvény szerint világosan elkülönül ez a két bűnösségi alakzat. Az. elkövető mindkét esetben előre látja magatartásának társadalomra veszélyes következményeit, de míg az egyik esetben ezekbe belenyugodva cselekszik (eshetőleges szándék), a másik esetben azok elmaradásában bizakodva viszi véghez a cselekményt (tudatos gondatlanság). Amilyen világosan megkülönböztethető elméletileg a szóban levő két kategória, egyes esetekben épp olyan nehéz a gyakorlatban megtalálni a helyes elhatárolást. Figyelmet érdemelnek ebből a szempontból a Legfelsőbb Bíróság következő döntései : Aki verekedő tömeg között kést vesz elő és azzal szívmagasságban emberek felé támadólag csapkod, annak számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy valakin halálos eredménnyel járó sérülést ejthet (L. B. Bf. I. 606/1954.). — Akik indulatosan és a harag érzésétől eltelve a sértettre támadtak, és ennek fejére kalapáccsal és kerékpárfujtató vastagságú bottal több ütést mértek, nyilvánvalóan nem törölitek azzal, hogy ütéseik erejét szabályozzák, ezért legalábbis számoltak a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségével, és ebbe a következménybe belenyugodva cselekedtek (B. H. 573. szám). — Másfelől: Abból, hogy a vádlottak az emberi élet kioltására egyébként alkalmas eszközökkel csupán a lágyrészekre kiható sérüléseket okoztak, következik, hogy a vádlottak kisebb erejű ütésekkel csak bántalmazni akarták a sértettet és így eshetőleges ölési szándék megállapítására nincs.klap (B. H. 1549. szám). A 17. §-hoz A Btá. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében gondatlanságból követi el a cselekményt az, aki cselekményének következményeit a tőle elvárható figyelem, körültekintés vagy előrelátás elmulasztásával idézi elő. A javaslat a gondatlanság fogalmát ennél differenciáltabban határozza meg. A Btá. meghatározása ui. nem választja külön a gondatlanság két alakzatát: a tudatos gondatlanságot (luxuria) és a hanyagságot (negligentia). Minthogy tudományos és gyakorlati síkon egyaránt jól bevált és könnyen elhatárolható kategóriákról van szó. a javaslat világosabban elkülöníti a tudatos gondatlanságot a hanyagságtól. Ennek megfelelően külön meghatározást szentel a luxmi- ának és a negligentiának. A luxuria és a dolus eventualis elhatárolására 1. a 16. § indokolását. A IS. ,§-hoz E § teljesen új rendelkezést tartalmaz. A büntetőjogi felelősség elengedhetetlen feltétele a bűnösség. A javaslat igyekszik minden irányban levonni ennek a sarkalatos princípiumnak a következményeit. Ebből folyik, hogy kizárja a büntetőjogi felelősséget az olyan — egyébként társadalomra veszélyes — következményért, amelynek vonatkozásában az azt okozó bűnössége nem állapítható meg. Ezzel új alapokra helyezi az ún. praeterintencionális bűncselekmények szabályozását. Praeterintencionális bűncselekményről akkor beszélünk, ha az elkövető felelősségét olyan eredmény határozza meg, amely szándékán túl — praeter intentioneni — következett be (pl. halált okozó súlyos testi sértés). Ez az eredmény lehet olyan, amellyel kapcsolatban megállapítható az elkövető gondatlansága, de lehet olyan is, amelyet a tettes kellő körültekintés mellett sem láthatott előre, s amelyet ehhez képest nem lehet még a gondatlanság körébe se vonni. Ez utóbbi esetben a felelősség nem csupán a szándékon, hanem magán a bűnösségen is túlterjed. Bírói gyakorlatunk következetesen objektív álláspontra helyezkedik: a súlyosabb eredményt akkor is felrója a tettesnek, ha e tekintetben őt még gondatlanság sem terheli. Nyilvánvaló, hogy a puszta okozáson nyugvó felelősség: tárgyi félelősség. Ez pedig törés lenne a javaslat által erőteljesen hangsúlyozott azon az alapelven, hogy bűnösség nélkül nincs büntetőjogi felelősség. Éppen ezért a javaslat a praeter intentionem beállott eredményért csak akkor enged felelősségre vonást, ha az elkövetőt az eredmény vonatkozásában legalább gondatlanság terheli. Éhhez képes,t, ha az elkövető a tőle elvárható figyelem vagy körültekintés ellenére sem számolhatott a súlyosabb eredmény (pl. halál, különösen nagy kár) bekövetkezésével, vele szemben a súlyosabb eredmény szerint minősülő rendelkezés nem alkalmazható. Ezt fejezi ki pozitív formában a 18. §, amely szerint a súlyosabb következmény csak akkor róható fel az elkövetőnek, ha őt „az eredmény tekintetében szándékosság vagy gondatlanság terheli”.
