Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
79 minden más állampolgárt, sőt a hontalan személyt is. 2. A szocialista büntetőjognak a védelemmel szinte egyenrangú funkciója a nevelés. A társadalom védelme és a társadalom tagjainak a nevelése tulajdonképpen a cél és eszköz viszonyában van egymással. A büntető törvény azáltal védi a társadalmat, hogy annak tagjait a szocialista társadalmi együttélés szabályainak a megtartására, a törvények tiszteletben tartására, másszóval az állampolgári fegyelemre neveli. Folyik ez az Alkotmánynak abból a rendelkezéséből, amely a védő és nevelő funkciók gyakorlásában határozza meg a bíróságok feladatát (Alkotmány fi. §). 3. Minthogy a szocialista állam törvénye a dolgozók akaratát fejezi ki, s mindig egybeesik a dolgozó osztályok erkölcsi felfogásával, tulajdonképpen minden jogszabály azzal az általános rendeltetéssel születik, hogy védelmezze a társadalom érdekeit, neveljen a társadalmi együttélési szabályok megtartására. Ezért a hazánkban megjelenő minden törvény feladata lényegében ugyanaz, mint amit az 1. § első mondata meghatároz. Csakhogy az egyes törvények más-más eszközökkel, különböző utakon szolgálják a kérdéses célkitűzést, A büntető törvény pl. azzal, hogy meghatározza, mely társadalomra veszélyes cselekmények valósítanak meg bűntettet, továbbá megszabja, hogy ezek elkövetőivel szemben milyen büntetések alkalmazhatók. Ezt fejezi ki az 1. § második mondata, A szöveg természetesen az általánost, a tipikust ragadja meg, s nincs tekintettel arra, hogy a büntető törvény nem csupán a büntetéseket határozza meg. A társadalomra veszélyes cselekmények tanúsítóival szemben olykor pl. nem büntetést, hanem ún. „intézkedést” kell alkalmazni. Az ilyen kivételes rendelkezések azonban mit sem változtatnak azon a tényen, hogy a büntető törvénykönyv sajátos tartalma a bűn- cselekmények és a büntetések meghatározása. A bűntett A 2. §-hoz 1. A büntetőjog legalapvetőbb fogalma a bűn- cselekmény. Számtalan kísérlet tanúskodik arról, hogy a burzsoá jogtudomány képtelen a bűntett fogalmát definiálni. A polgári jogtudósok jelentős része már eleve lemond arról, hogy kihámozza a bűn- cselekmény tartalmi ismertető jegyeit, s megelégszik a merőben formális meghatározással. Ám azok is, akik vállalkoznak a materiális ismérvek felkutatására (pl. az antropológiai vagy szociológiai iskola hívei), képtelenek helyes meghatározáshoz jutni, mert nem a társadalom tényleges osztályszerkezetéből indulnak ki. A szocialista jogtudomány igen lényeges előrehaladást tett a bűncselekmény fogalmi meghatározásának útján. Legfőbb érdeme annak erőteljes hangsúlyozása, hogy a bűntett mindenekelőtt társadalomra veszélyes cselekmény. Határozottan vallja azt is, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás elengedhetetlen feltétele a bűnösség. Ám bármilyen jelentősek is ezek a felismerések, a kérdést a szocialista jogtudományban sem lehet lezártnak tekinteni. Ami az egyes törvényhozási megoldásokat illeti, a régi magyar Btk. a formális meghatározás útját választja, s mindössze annyit mond, hogy bűntett az, amit a törvény annak nyilvánít. A burzsoá kódexek szinte kivétel nélkül megelégszenek a nullum crimen sine lege (csak az bűncselekmény, amit a törvény annak nyilvánít) elvének kijelentésével, s a régi Btk-hoz hasonlóan lemondanak a bűncselekményfogalom materiális ismérveinek a felsorolásáról. Ezzel szemben a szocialista büntető kódexek mindegyike materiálisán határozza meg a bűn- cselekmény, fogalmát. De míg a Szovjet Álapelvek 7. cikke a bűntett fogalmába csak a társadalomra veszélyességet veszi fel és utal a nullum crimen sine lege elvére, addig a csehszlovák és a bolgár Btk. kiegészítik ezt a definíciót a bűnösséggel (2. §, ill. 2. pont). Hatályos törvényünk a társadalomra veszélyességet és a nullum crimen sine lege elvét veszi fel a bűncselekmény meghatározásába. Eszerint: „Bűntett az a társadalomra veszélyes cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli” [(Btá. 1. § (3) bek.).] A tudomány mai állása szerint annyi már bizonyos, hogy a bűncselekmény alaki ismérve a bűncselekménnyé nyilvánítás, materiális elemei pedig a cselekmény társadalomra veszélyessége, valamint az alanyi bűnösség. Erre figyelemmel nem elégedhetünk meg a bűncselekmény hatályos meghatározásával, amely csak a társadalomra veszélyességről és a nullum crimen sine lege elvéről beszél. A bűntett meghatározásában is hasznosítanunk kell a szocialista jogtudománynak azt az egyértelmű tanítását, hogy a bűncselekmény — egyebek között — bűnös cselekmény. Ez a felismerés vezetett arra, hogy a javaslat a következőképpen határozza meg a bűntett fogalmát : „Bűntett az a társadalomra veszélyes cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli, és amelyet szándékosan vagy — ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti — gondatlanul követnek el”. 2. A szocialista büntetőjog elsősorban a társadalomra veszélyesség alapján ítél afelől, vajon egy cselekmény — elvont vagy kopkrét formában — büntetést érdemel-e, vagy nem. Tehát a társadalomra veszélyesség az az elsődleges ismérv, amely a jogalkotót és a jogalkalmazót egyaránt eligazítja valamely cselekmény büntetőjogi értékelése tekintetében. A társadalomra veszélyesség nem új fogalma jogunknak. A felszabadulás utáni büntető törvényhozás egyik legjelentősebb alkotása, a Btá.
