Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
80 vezette be, és állította egész büntető igazságszolgáltatásunk középpontjába; fogalma éppen ezért nem igényel részletesebb indokolást, különös tekintettel arra is, hogy a javaslat szövege — ebben a részben — lényegileg a Btá-val egyezik. Mégis rá kell mutatni a következőkre: aj A társadalomra veszélyesség a cselekmény objektív sajátossága; azt jelenti, hogy a kérdéses magatartás sérti, illetőleg veszélyezteti a védett jogtárgyat. Ehhez képest a társadalomra veszélyesség megállapítása szempontjából csak az ún. objektív tényállási mozzanatok bírnak jelentőséggel, ellenben a cselekménynek a tényállásba felvett szubjektív elemei (szándék, célzat stb.) nem játszanak szerepet. Ha leég egy ház, ezen objektív hatás szempontjából közömbös, hogy azt valaki milyen pszichikai beállítottsággal hozta létre. A törvényi tényállás szubjektív elemei csak annak vizsgálatánál esnek latba, hogy felróható-e és mennyiben az elkövető terhére az a cselekmény, amely a társadalomra objektíve veszélyes volt. Igaz ugyan, hogy a bűntett megvalósulása szempontjából a törvényi tényállási elemek nem rangsorolhatók. A bűntett ugyanis tényállásszerű cselekmény, és tényállásszerűségről csak akkor beszélhetünk, ha a cselekmény a törvényben írt valamennyi — objektív és szubjektív — tényállási elemet megvalósította,'A tényállási elemek között azonban különböztethetünk és különböztetnünk is kell a vizsgálódás sorrendjét illetően. Vagyis abból a szempontból, hogy a jogalkalmazónak milyen tényállási elemeket kell megvizsgálnia először, s melyek azok, amelyekre csak ennek az előzetes vizsgálódásnak az elvégzése után kerülhet sor. A helyes módszer itt is az objektív felől a szubjektív felé haladás, s ennek megfelelően először mindig a társadalomra veszélyességet meghatározó ún. objektív mozzanatokkal keli foglalkozni, és eldönteni, hogy a kérdéses magatartás veszélyes volt-e á társadalomra, vagy sem. Csak ennek a kérdésnek az eldöntése után kerülhet sor annak vizsgálatára, hogy a társadalomra veszélyes magatartás felróható-e tanúsítójának. b) A társadalomra veszélyesség tartalma változik: az állam funkcióinak, valamint az életviszonyoknak a változásával, az egyes magatartások társadalomra veszélyessége keletkezik, megváltozik vagy megszűnik. Ezzel párhuzamosan a törvényhozó új bűntetteket állapít meg, meglevő bűntettekre súlyosabb vagy enyhébb büntetéseket ír elő, illetőleg az egyes cselekményfajták bűntetti jellegét megszünteti. Minthogy a cselekmény társadalomra veszélyessége változó, a jogalkalmazónak is állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a konkrét cselekmény az i adott időszakban és helyen, az adott körülmények között veszélyes-e a társadalomra, s ha igen, milyen fokban. Másszóval: a bűntetté nyilvánított cselekmény in abstracto feltétlenül büntetést érdemlő fokban veszélyes a társadalomra, in concreto azonban nélkülözheti ezt a jelleget. Lehet, hogy a konkrét cselekmény már eleve veszélytelen, illetőleg jelentéktelen fokban veszélyes a társadalomra, de lehet hogy a cselekmény társadalomra veszélyessége csak később enyészik el. Ennek a felismerésnek a következményeit a 60. § vonja le. c) A bűncselekmény legjellegzetesebb ismérve a -társadalomra veszélyesség lévén, a javaslat a bűntett meghatározása után nyomban a társadalomra’ veszélyesség fogalmát határozza meg [(2) bek.] A társadalomra veszélyesség fogalmát a szocialista büntető kódexek lényegileg ugyanazzal a tartalommal töltik meg: végeredményben valamennyi a proletárdiktatúrát, a szocialista állam politikai rendszerét teszi a meghatározás alapjává, s csupán a szövegezés tekintetében térnek el egymástól. A Btá. 1. §-ának (2) bekezdése már meggyökeresedett a jogászok tudatában, és összhangban áll az Alkotmány (41. §), valamint a bírósági szervezeti törvény (2. §) vonatkozó részének szóhasználatával. Ehelyütt nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem. hogy a társadalomra veszélyesség fogalma összefoglalása mindazoknak a jogi tárgyaknak, melyeket a törvényhozó egyáltalán büntetőjogi védelemben kíván részesíteni. Ebből folyóan a társadalomra veszélyesség fogalmának meghatározása egyúttal állásfoglalás a Különös Rész rendszerezésének a kérdésében is. Mindezekre figyelemmel a javaslat a hatályos szöveget- tartja meg. Végül nem szorul részletesebb magyarázatra, hogy nem csupán olyan magatartás lehet társadalomra veszélyes cselekmény, amely sért valamilyen jogilag védett tárgyat, hanem olyan is, amely sérelmet ugyan még nem okozott, de sérelem bekövetkezésével fenyeget. Erre utal a (2) bekezdés „sérti vagy veszélyezteti” fordulata. 3. Csak az a cselekmény bűntett, amelyet a törvény bűntetté nyilvánít (nullum crimen sine lege). Hatályos törvényünk is a nullum crimen sine lege elvének alapján áll. A Btá. 1. §-ának (3) bekezdése szerint „bűntett az a társadalomra veszélyes cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli”. A javaslat e vonatkozásban sem változtat a hatályos büntető törvényen. A szóban forgó elvnek, a törvény szövegébe való felvétele a törvényességet szolgálja: szilárd támaszt jelent bírói gyakorlatunk számára, amely eddig is érvényesítette ezt az alapelvet. A nullum crimen sine Jege elve azért is jelentős, mert egyúttal kizárása az analógia intézményének. Hatályos jogunk az analógia alkalmazására eddig sem adott lehetőséget. A javaslat is elveti az analógiát. Abból indul ki, hogy nincs szükség olyan speciális eszközre, amely alkalmas a büntetőjog területén esetleg keletkező réseket kitölteni. A törvényhozónak ugyanis módja van az élet fejlődő jelenségeit figyelemmel kísérve megfelelő
