Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
78 akkor a bűntett jelentősége már meghaladja a társadalmi tulajdont károsító bűntett szintjét. A most mondottaknak megfelelően a kártevés és a rombolás bűntettei — amelyek tárgyi megnyilvánulási formájukban mint társadalmi tulajdont érintő rongálás, hűtlen kezelés stb. jelentkeznek — az állam elleni bűntettek között nyertek elhelyezést. , Ehhez szorosan kapcsolódik a t örvény nevelő hatását érintő alábbi jogpolitikai megfontolás: A termelőeszközök társadalmi tulajdona a szocializmus gazdasági alapja, elvileg tehát aki a társadalmi tulajdon intézménye ellen támad, az a szocializmus építését is támadja. Hibát jelent azonban, ha ezt a felismerést úgy alkalmazzuk, hogy minden egyes társadalmi vagyontárgyat érintő tolvaj, sikkasztó, rongáló stb. a szocializmus ellensége. Gyakorlati tapasztalat, hogy az ilyen elkövetők túlnyomó többsége egyszerűen az öntudat hiánya, és jelentős részben a tőkés világból visszamaradt tudati maradványok folytán követ i el a cselekményt, melynek elkövetését megkönnyíti az, hogy a társadalmi tulajdont az állampolgárok egy része még néni részesíti ugyanabban a féltő megbecsülésben és hatékony védelemben, mint személyi tulajdonát. Nincs szó tehát arról, hogy — a cselekmény objektive káros voltán túl — az elkövető a népi demokrácia ellen támadna, vagy éppen annak tudatos ellensége lenne. Ezért a javaslat a társadalmi tulajdont sértő tolvajt a dolgozók összességét vagy valamely közösséget megkárosító rendkívül veszedelmes tolvajnak tekinti ugyan, a társadalmi tulajdon elleni bűntetteket azonban mégsem szabályozza külön Fejezetben, hanem a személyek javai elleni bűntettekkel közös Fejezetbe sorolja. A javaslat egyes szabályaira vonatkozó indokokat a részletes indokolás tartalmazza. RÉSZLETES INEOKOLÁS ÁLTALÁNOS RÉSZ A büntető kódexeket immár hagyományosan általános és különös részre osztják. Az előbbi a bűncselekményekre vonatkozó általános szabályoknak, vagyis azoknak a rendelkezéseknek a foglalata, amelyek rendszerint minden bűntettre érvényesek. Ezzel szembeír a különös részt az egyes bűntettekről szóló jogtételek alkotják. E speciális rendelkezések írják körül egy-egy bűntett törvényi tényállását, s azok állapítják meg egy- egy bűncselekmény büntetési tételét. A javaslat nem szakít e jól bevált kódex-szerkesztési módszerrel. Szabályanyagát Általános és Különös Részre tagolja. Az Általános Részt nyolc Fejezetre bontja, s ezekben fekteti le a büntető törvény hatályáról, a büntethetőségről, a büntetésekről és intézkedésekről, a büntetés kiszabásáról, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésről szóló rendelkezéseket. Itt helyezi el továbbá a fiatalkorúakat, valamint a katonákat érintő általános jellegű szabályokat. Végül külön Fejezetben határozza meg azokat a fogalmakat, amelyek à Különös Rész több Fejezete szempontjából is jelentőséggel bírnak. Az első Fejezet előtt a javaslat (külön-külön) a büntető törvény feladatát és a bűntett fogalmát határozza meg. A javaslat azért helyezi a kódex élére ezeket a szakaszokat, mert a büntető Törvénykönyv feladatának és a büntetőjog középponti fogalmának, a bűncselekménynek a meghatározása kétségtelenül olyan nagy jelentőségű elvi tételek, hogy azok méltán tekinthetők az egész kódex fundamentumának. E tételek szerepe kétirányú: egyfelől azt a célt szolgálják, hogy elvi kereteket vonjanak a részletrendelkezések számára, másfelől segítséget nyújtanak a jogalkalmazó szervnek a törvény értelmezésében. A büntető törvény feladata Az 1. §-hoz 1. Egyetlen büntető törvénykönyvet sem lehet az adott társadalom állami, gazdasági, politikai viszonyaitól elvonatkoztatni, mert az mindig és mindenhol az uralkodó osztály érdekeit fejezi ki. Csak míg a burzsoá államban leplezik a jog, s benne elsősorban a büntetőjog osztálytartalmát, addig a szocialista büntetőjog nyiltan vallja, hogy a dolgozó osztályok érdekeit szolgálja. Ilyen nyílt színvallás a javaslat 1. §-a, mely elvi éllel leszögezi, hogy ennek a törvénynek a feladata a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjének a védelme. A társadalom, a közösség érdekeinek a védelme magában foglalja az egyes állampolgár személyének és jogainak hatékony oltalmazását is. Ennek lehetősége, de egyben szükségessége annál inkább adva van, mert szocialista társadalomban közérdek és egyéni érdek rendszerint azonos irányba esnek, és soha nem kerülhetnek feloldhatatlan ellentmondásba. Az 1. § ezt a szoros összefüggést azzal fejezi ki, hogy a védendő jogi tárgyak felsorolásában külön említést tesz az állampolgárok személyéről és jogaiiól. Állampolgár alatt itt nemcsak magyar állampolgárt kell érteni, hanem
