Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről

valódi védelme megköveteli, hogy csak azokat a cselekményeket minősítsük államelleneseknek, amelyeknél az elkövető szándéka az állam mint jogtárgy ellen irányul. Ennek az elvnek a következetes alkalmazásaként kimaradtak e Fejezetből ,,a honvédelem érdekét sértő bűncselekmények”, s a jogtárgy alapján azok az államigazgatás rendje elleni bűntettek között nyertek elhelyezést; más Fejezetbe kerültek továbbá egyes cselekmények, mint pl. a tiltott határátlépés, visz- szaélés a lőfegyverrel és lőszerrel, melyek a javaslat szabályozása szerint ugyancsak nem az államot, hanem a közrendet veszélyeztetik. Viszont a béke elleni bűntett (a javaslat terminológiájában: háborús uszítás) a béke és emberiség elleni-bűntettek Fejezetében nyert elhelyezést.

c) A javaslat a Különös Rész szerkesztésénél abból az elvből indult ki, hogy a jogtárgyak jellege és funkciói alapján — s nemcsak a jogtárgyak fontosságát mechanikusan tekintve— állapítja meg az egyes Fejezetek sorrendjét.

Ilyen megfontolások miatt kerültek az első Fejezetbe az állam elleni támadásokat pünalizáló tényállások. Ezzel a sorrenddel is kifejezi a javaslat — amit egyébként a Büntető Törvénykönyv feladatként is megjelölt —, hogy legfontosabb feladatának állami, társadalmi és gazdasági rendünk védelmét tekinti. Az államot, közvetlenül az állam fennmaradását, létét támadó cselekmények után azokat a tényállásokat foglalta egy Fejezetbe a javaslat, amelyek az államhatalom és az államigazgatás gyakorlását, zavartalan menetét támadják, illetőleg veszélyreztetik, mégpedig — akár a jogtárgy ellen közvetlenül, akár közvetetten — e funkciókat gyakorló személyeken keresztül intézett támadással.

Ez tette szüségessé, hogy az államigazgatás rendje elleni cselekmények köréből a javaslat a közbiztonság és a közrend elleni bűntetteket, mint átfogóbb kategóriát, külön Fejezetként emelte ki.

d) A javaslat — a hatályos jog szerkezetével ellentétben — a társadalmi tulajdon elleni bűntetteket egy Fejezetben tárgyalja a személyek javai elleni cselekményekkel.

A javaslat álláspontja szerint ugyanis a társadalmi tulajdonban álló javak a jogtárgyak olyan sajátos csoportját alkotják, amelyek a személyTek javaitól határozottan elkülönülnek. A szocializmus építése során a társadalom tulajdonában álló vagyontárgyaknak különleges szerepük van. A termelési eszközök társadalmi tulajdona a kizsákmányolás nélküli termelést, a szocialista akkumulációt, a bővített újratermelést, a fogyasztási javak olymn mennyiségű termelését biztosítja, amely a fogyasztási javaknak a szocializmus, majd a kommunizmus törvényei szerinti elosztását teszi lehetővé; a fogyasztási javak társadalmi tulajdona pedig — a javaknak a szocializmus, illetőleg a kommunizmus törvényeinek megfelelő elosztásán túlmenően — a nemzeti jövedelemnek a szocializmus építéséhez szükséges arányos felosztását teszi lehetővé. E gazdasági funkciónak megfelelően az Alkotmány7 (59. §) a társadalmi tulajdont a ,,nép vagyonának” nevezi, amelynek megvédése és megszilárdítása alapvető állampolgári kötelesség.

Felvetődik a kérdés: a társadalmi tulajdont károsító bűntett e jellegének felismerése miatt nem kellene-e a bűntetteknek ezt a kategóriáját a Különös ítész kiilöit, önálló Fejezeteként kodifikálni? Erre a törvényszerkesztési kérdésre a javaslat — az alább kifejtendő gyakorlati, különösen jogtechnikai szempontokra figyelemmel is — tagadó választ ad, és a társadalmi tulajdont károsító bűntetteket azok nagy'obb társadalomra veszélyességének kiemelése mellett a személyek javait károsító bűntettekkel közös Fejezetben helyezi el.

A társadalmi tulajdont károsító bűntett elkövetési tárgym értékkel bíró dolog, éppen úgy7, amint a személyek javai elleni bűntettekké. Az elkövetési tárgyak eme hasonlóságából következik, hogy az őket támadó cselekmények, a bűncselekményeket megvalósító elkövetési magatartások mindkét kategóriában egyformák, és rendszerint egyformák az alanyi oldalon, az elkövető lelkivilágában ható' motívumok is.

Az elkövetési magatartások tái’sadalomra veszélyességének a foka különböző. E különbözőséget a törvény minősített esetek statuálásávgl értékeli. Ezek a minősített esetek mind a társadalmi tulajdont, mind a személyek javait károsító bűntettek körében egyformán jelentkeznek.

A most felsorolt analóg vonások folytán az egy Fejezetben szabályozás mind a jogszabályszerkesztés, mindpedig a jogalkalmazás területén oly sok technikai előnnyel jár. hogy a javaslat ezt az utat választotta.

A társadalmi tulajdont károsító bűntetteknek a személyek javai elleni bűntettekkel egy Fejezetben történt elhelyezése mellett a javaslat nagy7 figyelmet fordított arra, hogy a társadalmi tulajdon elleni támadások keretén belül igen nagy, minőségi különbségek mutatkoznak és amint pl. az élet elleni bűntettek bizonyTos csoportját — a jogi tárgy7 azonossága ellenére is — kiemelte a XIV. Fejezetből, és államellenes bűntettként szabályozta — a társadalmi tulajdont károsító bűntettek sem maradtak hiánytalanul a XVI. Fejezetben. Vannak, akik a szocializmus gazdasági alapját, mint ily7et akarják megdönteni vagy7 gyengíteni és oly7anok, akik nem akarnak egyebet, mint a maguk jogtalan vagyoni hasznát.

A XVI. Fejezetben elhelyezett szoros értelemben vett társadalmi tulajdon elleni bűntettek elkövetői nem a társadalmi tulajdont, mint intézményt (mint a szocializmus gazdasági alapját) akarják megdönteni. Aki a szocialista tulajdon intézménye ellen tör, és vissza akarja állítani'a tőkés magán- tulajdon intézményét, az nem lopást, csalást stb. követ el, hanem valamelyik államellenes bűntettet valósítja meg. Amikor a társadalmi tulajdon károsítását a népi demokratikus társadalmi rend vagy a Népköztársaság iránt ellenséges célzat színezi,