Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
70 tető törvénykönyv alkotásával. Sokkal égetőbb feladatok állottak előtte. Ilyen halaszthatatlan tennivalóként jelentkezett azoknak a jogszabályoknak a megalkotása, amelyeknek célja a háborús és népsllenes bűnösök felelősségre, vonása, a demokratikus államrend védelme, az egyre terjedő spekuláció letörése és a közellátás biztosítása volt. Miután a törvényhozás az említett feladatok megoldásának büntetőjogi eszközeiről gondoskodott (az 1945. évi VII. tv-vel törvényerőre emelt 81/1945. M. E. és 1440/1945. M. E. sz. rendelet a népbíráskodásról; az 1946. évi VIE tv. a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről; a 8800/1946. M. E. sz. rendelet a gazdasági rend büntetőjogi védelméről), revízió alá kellett venni a régi büntető törvénykönyvet abból a szempontból, hogy milyen rendelkezések váltak teljesen használhatatlanná a felszabadulás után kialakult új életviszonyok között és milyen új bűntett! tényállásokra és módosításokra van szükség. Ezt a feladatot a büntető törvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról szóló 1948. évi XLVIII. tv. (a harmadik büntető novella) oldotta meg. A proletárdiktatúra megteremtése és az egész további jogfejlődésünket meghatározó Alkotmány megalkotása után napirendre került az anyagi büntetőjog új szocialista elvi megalapozása. Ennek jegyében született a büntető törvénykönyv általános részéről szóló 1950. évi II. tv. (Btá.). A Btá. rendkívül pozitív befolyást gyakorolt egész büntető igazságszolgáltatásunkra, a bűnüldöző szervek munkájára, mert világosan tükrözte, hogy államunk osztályjellege megváltozott és annak megfelelően egész büntetőjogi rendszerünk a dolgozó nép érdekeit védi, tehát- azokat bünteti, akik a szocialista fejlődésre káros cselekményeket követnek el. Az igazságügyi kormányzat ebben az időben úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a teljes, az Általános és Különös Részt felölelő büntető törvény- könyv megalkotásának még akadályai vannak. „... az un. Különös Rész megalkotása még gondos előkészítést, anyaggyűjtést és- számos büntetőjogi részletkérdésben való előzetes állásfoglalást tesz szükségessé, nehogy az új törvény rövid időn belül nagyobb számú lényeges kiegészítésre szoruljon” (a Btá. miniszteri indokolásából). Egységes törvénykönyv hiányában az Igazságügy- minisztérium közzétette ,,A Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása” (BHÖ) című igazságügyminisztériumi kiadványt, de emellett számos jogszabályra volt szükség, hogy a szocialista állami, gazdasági, társadalmi berendezkedés legjellegzetesebb intézményei, életviszenyai megkapják a maguk büntetőjogi védelmi formáit, így került megalkotásra — időrendi sorrendben — a 2560/1948./III. 19./Korín. sz. rendelet a termelőszövetkezeti csoportok, tagjaik és vagyonuk fokozott büntetőjogi védelméről; az 1950. évi V. tv. a béke védelméről; az 1950. évi 24. és az 1956. évi 11. sz. tvr. az államtitok és a hivatali titok büntetőjogi védelméről; az 1954. évi 34. és az 1954. évi 23. sz. tvr. a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi és büntető eljárási rendelkezésekről; az 1955. évi 17. sz. tvr. a kihágás intézményének és a ki- hágási bíráskodásnak megszüntetéséről; az 1956. évi 16. sz. tvr. a szabálysértések megállapításának rendjéről és egyes bűntettek szabálysértéssé minősítéséről; az 1958. évi 21. sz. tvr. a tartási és gondozási kötelezettség teljesítésének büntetőjogi védelméről; az 1959. évi 33. sz. tvr. az ipari termékek minőségének büntetőjogi védelméről; végül az az 1959. évi 39. sz. tvr. a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli törvényi mentesítés (rehabilitáció) kiterjesztéséről. A felsorolt jogszabályok jelentősége igen nagy. Ezek az új büntető törvények a Btá-val együtt most már gyökeresen átalakították régi büntetőjogunkat, noha a Különös Résznek a köztörvényi bűncselekményeket meghatározó szakaszai jelentős részükben még mindig a régi szövegezésben maradtak hatályban. A hatályos anyagi büntetőjogi szabályokat ezért ez a kettősség jellemzi: létezik egy szocialista elveken nyugvó Általános Rész, és nagyszámú új, a felszabadulás után alkotott jogszabály, amely a Btk. Különös Részéhez tartozik, másrészt a fel- szabadulás előtt alkotott, és még mindig nagy számban hatályban levő jogszabályok a bűnüldöző és igazságügyi szerveket az elé a nehéz feladat elé állították, hogy a letűnt kapitalista rend idején létrejött büntető jogszabályokat alkalmazzák az új társadalmi, gazdasági és politikai rend igényeinek megfelelően. A felszabadulás előtt alkotott anyagi büntetőjogi szabályok a jog felépítményi jellegéből folyóan természetesen a kapitalizmus viszonyainak, a burzsoázia о s z t á 1 у u r a lm á n а к a védelmét szolgálták. De a felszabadulás előtti magyar törvényhozást az is jellemezte, hogy Európában elsőként Magyar- országon jelentkezett a fasizmus, s a Horthy-fa- sizmus végül is a nyilas rémuralomba torkollott. Ezek a tények mindenekelőtt a büntető jogszabályokban tükröződtek. Idevonatkozóan elég utalni a Horthy-fasizmus első törvényalkotására: „A vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről”szóló 1920. évi XXVI. tv-re, amely a botbüntetést hozta be ismét büntetési rendszerünkbe; „Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről” szóló 1921. évi III. tv-re, amely — szövegéből, a hozzáfűzött kommentárokból és nem utolsósorban a törvényen alapuló bírói gyakorlatból kitünően — ,,a bolsevista és kommunista mozgalmak .megelőzésére és letörésére” irányult és a munkásosztály politikai lefegyverzését célozta; végül az ún. fajtörvényekre: az 1938. évi XV. tv-re, az 1939. évi IV. és az 1941. évi XV. tv-re. Ehhez járult még az is, hogy a felszabadulás előtti büntető jogszabályaink egy része még a bur- zsoá jogalkotásokat is tekintve, reakciós volt. Ez a tendencia — amelynek bővebb kifejtése itt
