Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről

71 felesleges — már az 1878. május 29-én kihirdetett, a bűntettekről és vétségekiől szóló 1878. évi V. tv-vel (Btk.) vette kezdetét. Ismeretes, hegy ez a kódex már életbelépte idején is túlhala­dott büntetőjogi irányzatot képviselt, s koránt­sem volt olyan, viszonylag haladó törekvések hor­dozója, mint elődje: az 1843. évi Deák Ferenc-féle javaslat, amely ritka kivételként jogtörténetünk haladó szellemű terméke. Az 1878. évi V. tv. az orthodox liberális államfelfogás és jogszemlélet ta­lajából táplálkozó dogmatikus büntetőjogi iskola terméke. Tipikusan individualista alapelveken nyugodott, amelyek már a múlt század végén el­avultak. Amikor röviden visszatekintünk a felszabadulás előtti magyar büntetőjogi törvényhozásra, arra is utalni kell, hogy volt a magyar büntető törvény- hozásnak a felszabadulás előtt egy szakasza, ami­kor a büntető törvényeket nem az elnyomó kisebb­ség, hanem a t öbbség : a dolgozók érdekében és ér­dekeinek megfelelően hozták; ez az időszak a Ta­nácsköztársaság néhány hónapja volt. A Tanácsköztársaság fennállásának négy hó­napja alatt természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy a büntetőjog egész rendszerét a proletár- diktatúra igényeinek megfelelően megalkossa: kénytelen volt tehát rész-szabályozással élni. De e jogszabályok nyíltan kifejezésre juttatták az addig hatályos joggal ellentétes tendenciájukat, így születtek meg azok a jogszabályok, amelyek a dolgozók államát: a Tanácsköztársaságot, annak politikai, társadalmi és gazdasági rendjét védték. A javaslat szabályainak megalkotásánál úgy a Tanácsköztársaság által alkotott jogszabályokból, mint a Forradalmi Törvényszékek gyakorlatából sokat merített. Az előzőekben vázolt előzmények után és adott­ságok között jött tehát létre a Büntető Törvény- könyv javaslata. A javaslat előkészítése hosszabb időt vett igény­be. Ennek fő oka, hogy a javaslat előkészítése — amint arra az Általános Indokolás niég visszatér — tudományos megalapozottsággal, a bűnügyek elő­fordulási eseteinek, az elkövetés módozatainak, általában a bűnügyi statisztikai adatoknak, vala­mint a bírói gyakorlatnak gondos elemzésével tör­tént. Bizonyos mértékben fékezték a kódex elő­készítő munkálatait az ellenforradalom előtti idők­ben az állami életben jelentkező szektás és revi- , zionista torzulások következtében előállott poli­tikai és ideológiai zavarok. Az ellenforradalom le­verése után viszont a Párt és a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány szilárd, következetesen a marxizmus-leninizmus elvi alapjain nyugvó, cél­tudatos politikája teljes mértékben biztosította az eredményes büntetőjogi kodifikáció lehetőségét. A hosszú ideig tartó előkészítésben közrehatott az is, hogy rohamosan fejlődő társadalmi és gazdasági viszonyok között nehéz feladat stabil, időtálló kó­dexet alkotni. Népi demokráciánk társadalmi és gazdasági életének rohamos fejlődése során nem­rég érkeztünk el ahhoz a fontos állomáshoz, hogy népgazdaságunk egész területén, tehát a mezőgaz­daságban is uralkodóvá váltak a szocialista terme­lési viszonyok. Ilyen körülmények között most már időszerűvé és feltétlenül szükségessé vált a törvényjavaslat beterjesztése. III. A javaslat elkészítésénél az az elv érvénye­sült, hogy a létező gazdasági, politikai és társadal­mi viszonyoknak megfelelően, a hatályos jegi sza­bályozást és a magyarországi jogfejlődést figye- lembevéve, olyan kódex megalkotására kerüljön sor, amely egyaránt alkalmas arra, hogy a szoci­alizmus sikeres építését, valamint a szocialista tár­sadalom védelmét hosszabb időre hatékonyan szol- gálja. E vonatkozásban a javaslat alábbi jellemzői ér­delmeinek figyelmet: 1. A kódex szocialista jogalkotás. Ez két vonatkozásban érvényesül. a) A kódex a Büntető Törvénykönyv feladatát — szocialistái jellegének megfelelően — a követ­kezőképpen határozza meg: ,,E törvény feladata, hogy védje a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazolasági rendjét, az állampolgárok személyét és jogait, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabá­lyainak a megtartására, valamint az állampolgári fegyelemre. . . ” ' A társadalomra veszélyes cselekmény megha­tározásánál pedig a javaslat leszögezi, hogy „tár­sadalomra veszélyes minden olyan tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét . . . sérti vagy veszélyezteti”. h) A javaslat szocialista jellege azonban nem csupán a fentiekből tűnik ki. Valamely kódex szocialista jellegét az is meghatározza, hogy jogi intézményeiben, jogi megoldásaiban milyen mér­tékben és milyen következetességgel érvényesül­nek a szocialista büntetőjog alapelvei. A szocialista jogtudomány egységes megállapí­tása szerint mindaddig számolni kell a bűnözés­sel, amíg fennáll a kapitalista környezet, féljük az osztályharc, amíg a múlt csökevényei, habár a dolgozók egyre kisebbedő részének öntudatában megmaradnak. A büntetőjogi büntetés — erre az időre — a szocialista államban is szükséges és elkerülhetetlen, bár nem egyedüli és nem is a leg­főbb eszköz a bűnözés ellen vívott küzdelemben. A szocialista államnak azonban ezzel az eszközzel úgy kell élnie, hogy a büntetés ne csak a megtorlás hatékonyságát és erejét biztosítsa, hanem egyidejű­leg a nevelő feladatoknak és a szocialista humánum követelményeinek is megfeleljen. A szocialista büntetéstan fenti alapvető elvei különösen a javaslat következő szabályaiban érvé­nyesülnek : ba) A büntetés célját a javaslat 34. §-a a követ­kezőképpen határozza meg: „A, büntetés célja : a társadalom védelme érdekében a bűntett miatt

Next

/
Thumbnails
Contents