Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
141 ilyen szervezeteknek az állami vagyonból megfelelő részt kell a rendelkezésére bocsátani, és fel kell azokat jogosítani arra, hogy ezzel a vagyonnal a népgazdaság érdekeinek megfelelően gazdálkodjanak, — egyebek között lényegében maguk szervezzék meg kooperációjukat a népgazdaság többi egységével. Ehhez pedig szükséges az ilyen gazdálkodó egységek jogi személyiségének elismerése. Az állami vállalatok joganyagának átfogó kodifikálása az 1950. évi 32. tvr.-ben megtörtént. A javaslat lényegében ugyanazokat az alapelveket érvényesíti, amelyek az idevágó korábbi jogszabályokban is fellelhetők : a tervhez-kötöttség keretében való önálló gazdálkodás és elszámolás, a korlátlan felelősség és az egyszemélyes felelős vezetés elveit. A javaslat ezek leszögezése mellett nem törekszik többre, mint az állami vállalatok keletkezése, szervezete és megszűnése legalapvetőbb kérdéseinek szabályozására. Ezáltal megállapítja az intézmény kereteit abban a mértékben, amely a polgári jogi viszonyokban való részvétel szempontjából szükséges. 2. A 31. § elvileg rendezi az állami vállalat jogalanyiságát, arra is tekintettel, hogy a vállalat nem tulajdonosa annak a vagyonnak, amelyet rábíztak. Ezzel kapcsolatosan hangsúlyozni kell azt, hogy a vállalat önállóan gazdálkodik és kötelezettségeiért a rábízott vagyonnal és csak a rábízott vagyonnal felel, akárcsak bármely más jogi személy. Minthogy azonban ez a vagyon állami tulajdonban van, és az államot megilleti a jog e vagyon átcsoportosítására, újra felosztására (171. §), felmerül. a kérdés : mi biztosítja az esetleges hitelezők számára azt, hogy az állami vállalatnak lesz rábízott vagyona, amivel helytállhat. A kérdést részben a 171. § (з) bekezdés második fordulata már megoldja. Ettől függetlenül is felmerül azonban a kérdés, hogy nincs-e szükség még külön garanciákra is ahhoz, hogy a vállalat hitelezői biztonságban legyenek követelésük érvényesíthetősége tekintetében. Az 1950: 32. tvr. az állami vállalattal jogviszonyba kerülők helyzetét azzal biztosította, hogy a vállalat tartozásaiért az állam törvényen alapuló egyszerű kezesi felelősségét állapította meg. Ezt a módszert azonban a javaslat nem tette magáévá, éspedig nem utolsósorban azért, mert a gyakorlatban az állam kezesi felelősségének megállapítására nem volt szükség. Nyilvánvaló továbbá, hogy a korábbi szabály gyengítette az önálló elszámolásból eredő önálló felelősség elvének érvényesülését. A javaslat ezért — közvetett úton — más módon gondoskodik az állami vállalat hitelezőinek biztonságáról. A 31. § (2) bekezdése ugyanis — egyebek között — kifejezésre juttatja azt is, hogy az állam az idevágó szabályok szerint a vállalat rendelkezésére bocsát anyagi eszközöket, amelyekkel egyrészt gazdasági tevékenységüket folytatják, és amelyek másrészről az állami vállalat kötelezettségeinek fedezetéül is szolgálhatnak (31. § (3) bek.). Ez a szabály ugyan a hitelezők számára külön alanyi jogosultságot, perlési jogalapot nem nyújt, ők nem kényszeríthetik ki e szabály érvényesülését, mert a szabály csupán az állam és vállalata belső viszonyát rendezi, mégis garanciális jellegű : magában foglalja azt, hogy — amennyiben erre kivételesen szükség lesz — az állam vállalata fizetőképességéről gondoskodni fog. A vállalat tehát a 31. § (3) bekezdése szerint a vagyoni forgalomban a rábízott vagyonnal felel ; hogy a rábízott vagyon mint fedezet milyen mértékben jön figyelembe, annak eldöntésénél a 171. §-t is figyelembe kell venni. 3. A javaslat az állami vállalatok keletkezésének jelenlegi szabályait jórészt átveszi. A létrejövetel két fő kellékének változatlanul az alapító határozat kibocsátását, és a vállalati törzskönyvbe való bejegyzést tekinti. Az utóbbi vonatkozásában fenntartja a konstitutív hatályt (32. § (1) bek.). A forgalmi biztonság ugyanis feltétlenül szükségessé teszi a vállalat létre jövetelének vagy a vele kapcsolatos változásoknak az érdekeltek által észlelhető és ellenőrizhető dokumentálását. Ezt legmegfelelőbben a nyilvántartásba történt bejegyzések konstitutív hatálya biztosítja. A törzskönyvbe való bejegyzés polgári jogi hatályának leszöge-
