Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
139 viszonyok kérdése a döntő, nem jelenti azt, hogy a jogképesség csak vagyoni viszonyokra vonatkozik. A jogképes szervezetet a személyhez fűződő jogok védelme (VII. fej.) is megilleti. A 28. § (1) bekezdéséből következik továbbá az is, hogy a jelenleg már jogi személyként működő szervezetek e minőségüket továbbra is megtartják, és annak sincs akadálya, hogy a Törvénykönyv hatálybalépése után létesülő szervezetek a jogi személyiséget elnyerjék. A Törvénykönyv ugyanis nem kívánja természetesen gátolni az olyan gazdasági vagy társadalmi szervezetek létrejőve telét, amelyek a szocializmus építése szempontjából hasznos célokat töltenek be. A 28. § (2) bekezdése a szocialista jogi személyek célhozkötöttségének elvét állapítja meg. A jogi személyek jogképessége eszerint — ellentétben az emberekével és az államéval — relatív. A jogképességet ugyanis az állam éppen azért biztosítja a jogi személyeknek, hogy céljukat, rendeltetésüket betöltsék ; ezen túlmenően már nincs társadalmi indokoltsága a jogképesség biztosításának. Az általános kereten ten belül a konkrét esetben a bíróságok és döntőbizottságok feladata annak eldöntése, hogy valamely jogi személynek adott jogviszonyban való részvétele a szóban forgó elvvel összhangban van-e. Ennek megítélése során figyelemmel kell lenni arra is, hogy az egyes szervezetek rendeltetésének betöltését közvetve különböző szociális és jóléti intézményei is szolgálják, amelyek fenntartásához a jogszabályok értelmében joguk van. A javaslat értelmében továbbá a célhozkötöttségből folyó tilalom nem vonatkozik az olyan szerződések kötésére, amelyek a szocialista együttműködést mozdítják elő. Nem volna ugyanis célszerű pl. az alkalmi haszonkölcsöntől elzárni a jogi személyt, ha ez nem is tartozik feladatai körébe, de másokat alkalomszerűen kisegít általa. (Ezt a tételt a szocialista szervezetek vonatkozásában egyébként megerősíti a 200. § (3) bek. a) pontja is.) A 28. § (2) bekezdése tehát a célhozkötöttség elvét tételes szabály rangjára emeli. Ebből következik, hogy az „ultra vires” tilalom megszegése a polgári jog általános szankcióit vonja maga után éspeeig elsősorban a semmisséget. A javaslat a jogképesség megadása mellett a jogi személyek cselekvőképességéről külön nem tesz említést. Ez azzal függ össze, hogy a cselekvőképesség kérdése sohasem közvetlenül a jogi személy, hanem a nevében eljáró képviselő vonatkozásában merül fel.. 2. Az V. fejezet a létrejövetel és megszűnés konkrét feltételeit az egyes típusok nagymértékben eltérő sajátosságai miatt nem rendezi, hanem ebben a vonatkozásban a jogi személyek egyes típusainak szabályozására utal (29. § (1) bek.). Megállapítja ellenben azokat a minimális kellékeket, amelyeket a létesítő aktusnak vagy jognyilatkozatnak tartalmaznia kell (29. § (2) bek.). Ilyen kellékek mindenekelőtt a név (cég), amely a megkülönböztetés lehetőségét biztosítja ; a tárgy, beleértve ebbe a jogi személy rendeltetését, azaz az alaptevékenység megjelölését, amely a relatív jogképesség elbírálása szempontjából döntő ; a tárgy megjelölése körébe tartozik továbbá általában a működési kör, ha ennek az adott jogi személy tevékenysége szempontjából jelentősége van. Szükséges továbbá a székhely megjelölése ; ennek feltüntetését anyagi jogi, polgári eljárásjogi és igazgatási szempontok egyaránt indokolnak. Emellett általában szükséges a képviselő szerv feltüntetése is, mert a polgári jogi forgalomban való részvétel, az abban résztvevő személyek tájékoztatása szempontjából igen jelentős kérdés az, hogy ki és milyen módon jogosítható fel a jogi személy nevében való eljárásra ; a 29. § ( 2) bekezdésének szövegéből kitűnőleg azonban nem érvényességi kellék a képviselő szerv kifejezett felvétele akkor, ha az külön jogszabályból egyértelműen megállapítható. Ez a helyzet pl. az állami vállalat esetén, amelynek képviselő szervéről maga a javaslat általános érvénnyel (35. §) rendelkezik.
