Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
135 személyi jogi és vagyonjogi viszonyait — a halálhoz, mint jogszüntető tényhez hasonlóan -— megszünteti. Ez a 25. § (1) bekezdéséből is kiolvasható rendelkezés nem érinti a Csjt. 17. §-ának (2) bekezdését, amelynek értelmében a holtnak nyilvánítással a házasság nem szűnik meg, hanem csupán lehetőség nyílik új érvényes házasság kötésére. A holtnak nyilvánítással létrejött vélelem megdöntésére különböző körülmények különböző módon alkalmasak (25. § (2)—(4) bek.). Ha az bizonyosodik be, hogy a holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett időpontnál korábban vagy későbben tűnt el, de a holtnak nyilvánítás feltételei egyébként fennállanak (tehát pl. a szükséges idő a későbbi eltűnéstől számítva is eltelt), a holtnak nyilvánító határozatot csupán módosítani kell (25. § (2) bek.). Ez lényegében megfelel a 12.200/ 1948. Korm. sz. rendelet 17. §-ában is szabályozott kiigazításnak. Ha viszont a holtnak nyilvánított személy a határozatban alapul vett időpontnál később tűnt el, és a holtnak nyilvánítás feltételei nem állanak fenn, a holtnak nyilvánító határozat teljes hatállyal dől meg (25. § (s) bek.). Ha végül a holtnak nyilvánított visszatér, a határozat önmagában, külön eljárás nélkül is hatálytalanná válik. (25. § (4) bek.). A 25. § (2)—(4) bekezdésében foglalt esetekben nemcsak a holtnak nyilvánító határozat hatálytalanná válásának módjai mutatnak eltérő képet, hanem ezzel szoros összefüggésben eltérnek egymástól az eredeti holtnak nyilvánító határozta- hoz fűződő jogi következmények is. A holtnak nyilvánító határozat módosítása csupán a jogkövetkezmények beálltának időpontját módosítja, a határozat megdőlte viszont a (3) és (4) bekezdés esetében egyaránt a jogkövetkezmények semmisségére vezet. Ha a holtnak nyilvánító határozat hatálytalansága folytán a beállott jogkövetkezmények semmissé válnak, akkor az álörökösök helyzete a jóhiszemű birtoklásra vonatkozó szabályok szerint alakul, ha azok rosszhiszeműségét az érdekeltek nem bizonyítják. Hogy a hatálytalannak nyilvánított határozat alapján beállt jogkövetkezmények feltétlen semmissége alól is van kivétel, azt a 25. § (3) és (4) bekezdésének szövege is kifejezésre juttatja a más jogszabályra történő utalással. Ilyen kivételt mindenekelőtt a családjogi törvény tartalmaz. A javaslat nem szabályozza azt a kérdést, hogy ki kérheti a holtnak nyilvánítást, ki támadhatja azt meg stb. Mindezek eldöntése külön jogszabály keretébe tartozik ; jelenleg e kérdéseket nagyrészt a polgári eljárásjog szabályozza. 3. A javaslat nem szabályozza az eltűntté nyilvánítás intézményét. Fennálló jogunk ezt az intézményt csupán a társadalombiztosítás körében ismeri (105/1952. (XII. 28.) M. T. sz. r. 11. §), és olyan korlátozott és ideiglenes joghatások fűződnek hozzá, hogy a jogképességgel kapcsolatos szabályozásuk nem indokolt. Másfelől azonban a jelenlegi körben való fennmaradása sincs ellentétben a javaslattal. E jogintézmény kiterjesztése viszont, és ilyen módon a holtnak nyilvánítás mellett még egy hasonló intézmény bevezetése, a hírközlés és a közlekedés fejlettségére, az eltűnések csekély számára tekintettel nem indokolt. A halál tényének bírósági megállapítását a polgári eljárásjog szabályozza. Az ennek alapjául szolgáló tényállás ugyanis a halál bekövetkeztének bizonyosságán alapul, csupán a halotti anyakönyvbe való bejegyzésnek vannak akadályai. Ilyen körülmények között pedig az eljárás polgári jogi vonatkozásai teljesen megegyeznek azokkal az esetekkel, amikor egyáltalán nincs akadálya a halotti anyakönyvezésnek.
