Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
136 IL CÍM. Az állam, mint jogalany. (26-27. §.) IV. FEJEZET. Jogképesség. (26—27. §.) Az állam polgári jogalanyiságát külön cím szabályozza. Ez is kifejezésre juttatja, hogy az állam nem tekinthető a jogi személyek egyik típusának. Az állam polgári jogi jogalanyisága ugyanis a létéből folyik, míg a jogi személyek jogképessége végső fokon állami elismerésen alapul; az állam jogképességének korlátozásáról, polgári jogalanyiságának megszűnéséről pedig nem lehet szó. Az állam ugyan rendszerint jogi személyiséggel felruházott, a saját nevükben eljáró szervei útján vesz részt a polgári jogviszonyokban, mégis vannak olyan esetek, amikor az állam a saját nevében szerepel polgári jogviszony alanyaként. Ezért szükség van az állam polgári jogalanyiságának törvényi deklarálására (26. § (i) bekezdés). A javaslat a teljesség igénye nélkül felsorolja azokat a gyakorlatilag legfontosabb polgári jogviszonyokat, amelyeknek az állam a saját nevében alanya szokott lenni (26. § (2) bek.). Ezekben a jogviszonyokban az állam a mellérendeltség helyzetében áll a másik féllel szemben : nem hatalmi vagy igazgatási jogkörben lép fel, hanem mint vagyoni jogok alanya. Az állam polgári jogi képviseletére a javaslat a pénzügyminisztert jogosítja fel (27. § ; 50/1953. (X. 23.) M. T. sz. r. 3. § (2) bek.) ; a pénzügyminiszter ezt a jogkörét átruházhatja, vagy a jogkör gyakorlását átengedheti, akár egyes ügyekre, akár az ügyek meghatározott csoportjára vonatkozóan. A képviseleti jog e rendezéséből következik, hogy a pénzügyminisztert illeti meg polgári peres ügyekben a bíróság előtti képviseleti jog is, az átruházásra vonatkozó szabályok azonban itt is érvényesülnek. III. CÍM. A jogi személyek. (28. —80. §.) Az ember és az állam mellett a törvény a polgári jog alanyainak harmadik típusaként az ún. jogi személyeket szabályozza. A jogi személyeknek már a burzsoá társadalomban is nagy volt a jelentőségük ; a termelőerők fejlődése, a tőkekoncentráció és centralizáció, a tőkések törekvése a felelősség korlátozására, vagyonuk likvidálására, anonimitásuk megőrzésének lehetőségére olyan személy- és tőkeegyesülések tömeges elterjedésére vezetett, amelyek jogképességét a jogi szabályozásnak el kellett ismernie. A különböző szervezetek önálló polgári jogképességének elismerésére a népi demokráciában is szükség van. Szükségük van erre az állam gazdálkodó egységeinek, mert ezek az önálló elszámolás rendszerének magasfokú kiépítése, a vállalati kollektíva anyagi érdekeltségének felhasználása, az öntevékenység fejlesztése, a vállalatok közti kölcsönös ösztönzés és ellenőrzés megszervezése érdekében a polgári jogi szabályozás alá eső viszonyok önálló alanyaivá válnak. Megkívánja a
