Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
121 kezéseknek megfelelően mindenki fokozott gondossággal és körültekintéssel köteles óvni, védeni és gyarapítani a társadalmi tulajdont; ezt egyébként a 175. és a 184. § is kifejezésre juttatja. Nem jelenti azonban a 3. § (2) bekezdése azt, hogy a felelősség mértéke fokozott és meghaladja a teljes kárt ; a fokozott felelősségnek ez az értelmezése idegen a polgári jogtól, amely a károk megelőzését, a gondos magatartásra nevelést elsősorban a reparációval összekapcsolva igyekszik szolgálni. A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése. « (4—'7. §.) 3. A jogok gyakorlásáról és a kötelezettségek teljesítéséről szóló rendelkezésekben mindenek előtt az jut kifejezésre, hogy a polgári jogi viszonyok nem kizárólag a jogosult érdekeinek kielégítését szolgálják, noha az egyes esetekben elsősorban erre irányulnak ; a polgári jogviszonyok társadalmi viszonyok, és jelentőségük mélyebb és átfogóbb, mint az adott két fél érdekeire gyakorolt hatásuk. A javaslat számol ezzel a körülménnyel. Ennek során abból indul ki, hogy a népi demokrácia társadalmában antago- nisztikus érdekellentétről a szocializmus építésével párhuzamosan egyre kevésbé lehet szó, ha az egyének adott érdekei egymással és a közösség érdekeivel esetileg összeütközésbe is kerülhetnek. A jog egyre inkább a túhryomó többség általánosított, tipikus, hosszú időre szóló érdekeit fejezi ki és mozdítja elő. Ezeknek a társadalmi érdekeknek a magánszemélyek egymásközti viszonyában is érvényesülniük kell. Ezért a javaslat az egyéni érdekeknek a társadalmi érdekekkel való összhangba hozatalát írja elő (4. § (i) bek.). Ez a rendelkezés — a tőkés elemek kivételével — senkinek alapvető érdekeit nem sérti, sőt a dolgozó rétegek alapvető érdekei ezt a megoldást éppenséggel megkívánják. A közösségi érdekekkel összhangban álló magatartás nemcsak tartalmi követelményeket rejt magában, de formai módszeri követelményeket is. A javaslat nemcsak azt kívánja meg, hogy olyan érdekek érvényesüljenek, amelyek nincsenek ellentétben a közösség érdekével, de azt is, hogy az állampolgárok érdekeik érvényesítése, kötelezettségeik teljesítése során egymásra tekintettel járjanak el : működjenek együtt, tartsák szem előtt a szocialista együttélés társadalmi követelményeit (4. § (2) bek.). A javaslat ebben a vonatkozásban abból indul ki, hogy a termelőeszközök zömének társadalmi tulajdonbavétele megszünteti a társadalom tagjai között azt a különállást és érdekellentétet, amely a kizsákmányoló, anarchikus, konkurencia-harcokkal telített magántulajdon viszonyait jellemezte : a szocialista együttműködés objektív feltételei létrejönnek és már a népi demokrácia áruviszonyai körében is hatnak. A javaslatnak az erre vonatkozó rendelkezése egyébként nem pusztán deklaratív jellegű. Az együttélés normáinak megszegéséhez fűződő következményeket, szankciókat a további részek, elsősorban a kötelmi jogi rész tartalmazza. A 4. § (3) bekezdése a jogunkban eddig is ismert és alkalmazott „nemo suam turpitudinem allegans auditur” tételt kodifikálja. A rendelkezés végső fokon erkölcsi meggondolásokon alapul. Különösen következetesen kell alkalmazni azt a szocialista viszonyok között, amelyek az állampolgárok elé magasabb erkölcsi követelményeket állítanak, és megteremtik e követelmények teljesítésének objektív feltételeit. A javaslatnak egyébként számos szabálya biztosítja annak a jogi alaptételnek az érvényesülését, amely szerint „jogtalanságból jog nem keletkezhet” (ex iniuria ius non oritur). A polgári jogalkalmazás szempontjából azonban ezek közül a leggyakorlatibb jelentősége a 4. § (3) bekezdésében foglalt szabálynak van. Részben ez, részben a szabály átfogó jellege, de különösképpen az a tény, hogy a jogok gya
