Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
120 tói, amelynek szabályozásáról szó van, és ne vonatkoztassa el azoktól a céloktól, amelyek elérését a szabályozás előmozdítani hivatott. Ez ugyanis olyan kérdés, amelyben a törvényhozó utasítást adhat a jogalkalmazóknak a végből, hogy a legalapvetőbb törvényhozói célok megvalósulását biztosítsa, és elejét vegye annak, hogy az egyes rendelkezések értelmezése szembeforduljon azzal a rendeltetéssel, amelyet a törvénynek be kell töltenie. Ehhez képest az 1. § (2) bekezdése lényegében a szocialista törvényességnek mint a polgári jogszabály alkalmazása alapelvének tartalmi oldalát kodifikálja. Tartalmilag ugyanis a szocialista törvényesség azt jelenti, hogy a jogalkalmazó a tételes jog szabályait úgy alkalmazza, hogy azok a gyakorlatban, az egyedi esetekben kifejezzék és érvényre juttassák a munkásosztály vezetése alatt álló dolgozó nép érdekeit, a szocializmus építésének érdekeit. A továbbiakban a javaslat az alapvető célokat a két legfontosabb irányban részletezi : az állampolgárok minden irányú védelmét és a tulajdon védelmét szögezi le. Ebben is kifejezésre jut, hogy a szocializmus építésének szolgálata nem valamiféle elvont ügy szolgálatát jelenti, hanem a szocializmust építő dolgozók jogainak és törvényes érdekeinek biztosítását, a népi demokrácia gazdasági alapjának : a tulajdoni viszonyoknak megóvását és fejlesztését. A 2. § (1) bekezdésének szövege a személyi és vagyoni jogok védelme mellett külön említi a törvényes érdekek védelmét. Ez tulajdonképpen figyelmeztető szabály a jogalkalmazó szervek részére az esetleges egyoldalú, formalisztikus polgári jogi szemlélet kiküszöbölésére. Kifejezi egyrészt, hogy a törvényes érdekek akkor is védelemben részesülnek, ha alanyi jogokként egyértelműen nem konstruálhatok meg, másrészt azt, hogy nem mindenféle érdek részesül a polgári törvénykönyv védelmében. Az egyes állampolgárok jogainak védelme körében viszont kifejezésre juttatja a javaslat, hogy ez az állampolgárokat nem mindenre tekintet nélkül illeti meg, hanem csak akkor, ha jogaik gyakorlása nincs ellentétben e jogok társadalmi rendeltetésével. (2. § (2) bek.) Ebben a rendelkezésben világosan kifejezésre jut az, hogy az egyes jogosultságok gyakorlása e jogok társadalmi rendeltetésétől nem szakítható el. Ennek a tételnek különösen nagy jelentősége van a polgári jogban, amely — mint köztudomású — elsősorban a népi demokráciában jelentkező áruviszonyokat szabályozza. Az áruviszonyok hagyományos szabályozását ugyanis a kizsákmányoló társadalmakban éppen az jellemezte, hogy az nem emelt korlátot az árutulajdonossal szemben a formális szabadságnak és az árutulajdonjog elvileg fennállott korlátlanságának megfelelően. A javaslat társadalmi-gazdasági viszonyainknak megfelelően szakít ezzel a szemlélettel, és félreérthetetlenül kifejezésre juttatja, hogy a jogok az áruviszonyok körében sem szakíthatok el társadalmigazdasági rendeltetésüktől. A tulajdon védelme körében főként a következő elvek jutnak kifejezésre : a) a tulajdon minden megengedett fajtája jogi védelemben részesül, tehát jogszerű kereteiben a még meglevő tőkés tulajdon is (3. § (1) bek.) ; b) az egész társadalom szükségleteinek kielégítése, tehát a bővített újratermelés és a szocializmus elvén alapuló elosztás szempontjából döntő jelentőségű társadalmi tulajdon fokozott gondoskodásban részesül (3. § (2) bek.) ; c) a munkával szerzett tulajdon nem csupán védelemben részesül, hanem annak gyarapítását is előmozdítandónak tartja a javaslat (3. § (3) bek.). Mindebben kifejezésre jutnak államunk politikájának bizonyos alapvető irányai ; a részletesebb rendelkezéseket főként a javaslat III. része tartalmazza. E helyütt csupán azt kell még megjegyezni, hogy a társadalmi tulajdon körében a fokozott felelősség megállapítása arra utal, hogy az Alkotmányban foglalt rendel
