Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
116 A javaslat — figyelemmel arra is, hogy a tulajdonjogi igény elévülését kizárja — az elévülés közös szabályait is a kötelmi jog körébe vette fel, mert az elévülés alá eső igények túlnyomórészt ebbe a körbe tartoznak. Ilyen körülmények között az általános rész hagyományos anyagából a személyi jogi szabályok maradnak meg. Ezeket a Polgári Törvénykönyv élén kellett elhelyezni, önálló részben. A személyekre vonatkozó szabályoknak ugyanolyan rendszeri helyet kellett biztosítani, mint a tulajdonjognak, a kötelmeknek vagy az öröklési jognak. Ez a megoldás megfelel annak, hogy a jogképesség és cselekvő- képesség kérdései egyformán kapcsolódnak a törvénykönyv többi részéhez, és hogy az idetartozó szabályozásban a Törvénykönyv olyan álapelvei jutnak kifejezésre, mint pl. a jogegyenlőség. Minthogy ez a rész a polgári jog alanyaival : az emberekkel, a polgári jogi forgalomban résztvevő állammal, valamint a jogi személyekkel kapcsolatos általános érvényű szabályokból áll, e résznek a Törvénykönyv élére helyezése kifejezésre juttatja azt is, hogy a Törvénykönyv középpontjában a termelő és szükségleteit kielégítő ember van, hogy a Törvénykönyv az emberek és az emberi kollektívák, a népi demokratikus társadalom érdekeit szolgálja. A következő főrész a tulajdonjogról szól. A javaslat — a szovjet jog és jogtudomány álláspontjával egybehangzóan — ebben a vonatkozásban a rendszer- alkotás középpontjába nem a jogviszony szerkezeti sajátosságát, a dologiságot helyezte, hanem azt a kiemelkedően fontos jogintézményt, amelynek szerkezetéből eredetileg a dologiságot absztrahálták : a tulajdonjogot. A rendszer kiindulópontja ebben a vonatkozásban is az alapul fekvő társadalmi viszonyoknak megfelelő reális jogintézmény, nem pedig egy elvont jogi-szerkezeti kategória. Ami pedig ilyen körülmények között az ún. korlátolt dologi jogokat illeti, ezek közül a szolgalmak a tulajdonjog körében mint önállósult használati jogok helyezkednek el, a határidő nélküli ingyenes földhasználati jog új szocialista jogintézményével együtt, a zálogjog funkciójának megfelelően a szerződés biztosítékai körében kerül szabályozásra, a telki teher jog pedig ott, ahol mai viszonyaink közepette a leginkább előfordul: az ellátási és életjáradéki szerződések körében. A kötelmi jogi résszel kapcsolatosan felmerül az a kérdés, hogy a javaslat miért indul ki ehelyütt a jogviszony szerkezeti sajátosságából és miért nem az alapulfekvő társadalmi-gazdasági viszonyokból. Ez a kérdés azért is felvethető, mert az ide tartozó két legfontosabb jogintézmény alapjául szolgáló társadalmi- gazdasági viszonyok egymástól meglehetősen távol állnak. Ez a két jogintézmény : a szerződés és a jogellenes magatartásért való felelősség. A szerződés esetében valamely tudatosan követett gazdasági cél eléréséről van szó, jogellenes magatartásáért való felelősség körében viszont valamely jogsértés káros következményeinek kiküszöböléséről ; az előbbi esetben a gazdasági viszonyok kezdeményező alakításáról, az utóbbiban reagálásról valamely bekövetkezett eseményre, — noha e reagálás egyben preventív célokat is szolgál. Ebből az következnék, hogy a Polgári Törvény- könyvnek külön részt kellene szentelnie a szerződésnek és külön részt a jogellenes károkozásért, illetőleg az alaptalan gazdagodásért való felelősségnek. Ezt azonban a javaslat nem teszi meg. A két jogintézménynek ugyanis igen sok közös jellegzetessége van ; a jogszabályok egész csoportjai azonosak a szerződések és a jogellenes magatartásért való felelősség körében. A szerződések megszegéséért való felelősség szinte teljesen úgy alakul, mint a szerződésen kívüli felelősség. A több- alanyúság, az alanyváltozás, a módosulás, a teljesítés szabályai széles körben kerülnek alkalmazásra a szerződések körén kívüli felelősség területén is ; a jogellenes magatartásért való felelősség folytán bekövetkező kártérítési igény igen sok tekintetben ugyanolyan szabályok alá esik, mint a szerződésből folyó hasonló igény. Ez arra mutat, hogy a kötelem polgári jogi konstrukciójának nagyszámú gyakorlati
