Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
117 következménye van, és ezzel a javaslatnak számolnia kell. Ezért a javaslat megtartja a kötelmi jogot a törvénykönyv önálló részeként, de ezen belül a szabályokat az ide tartozó legfontosabb jogintézmények köré csoportosítja, és azokon kívül álló külön kötelmi jogi szabályokat nem tartalmaz. Ehhez képest a kötelmi jogi rész a szerződésekről, valamint a jogellenes károkozásért és az alaptalan gazdagodásért való felelősségről rendelkezik. E joganyag elrendezésénél pedig a kölcsönös összefüggések azt kívánták meg, hogy a szerződésen kívüli felelősséget szabályozó cím a szerződések közös szabályairól, valamint az egyes szerződésekről szóló cím között kerüljön elhelyezésre. VI. A javaslat ugyanakkor, amikor a társadalmi-gazdasági viszonyoknak széles területeit szabályozza, nem lép fel azzal az igénnyel, hogy e területek részletes, minden részletkérdésre kiterjedő szabályozását adja. A szerkesztők tudatosan törekedtek a kazuisztikus szabályozás elkerülésére, néhány terület kivételével, ahol kivételesen szükség van a részletekbe menő szabályozásra (pl. a szomszédjogi viszonyok rendezésénél). A szabályozás túlságos részletessége ugyanis több nehézséget okoz, mint amennyi előnnyel jár. Bonyolulttá, áttekinthetetlenné teszi a törvényt, elkerülhetetlenül háttérbe szorítja annak elvi tartalmát, és fő összefüggéseit kevéssé engedi megnyilvánulni. Emellett nem feltétlenül járul hozzá az egyes felmerülő kérdések megoldásához, mert a túlságos részletezés csak szaporítja azokat a határeseteket, átmeneti helyzeteket, amelyek megoldására a törvényben nincs egyértelmű válasz, és amelyekben a döntést csak megnehezíti az, hogy a tíílságos részletezés a törvényben kifejezett átfogó, elvi útmutatást is némileg elrejti. Minthogy olyan Polgári Törvénykönyvet nem lehet alkotni, amely minden lehetséges esetet eleve szabályoz, minthogy továbbá a népi demokrácia politikai, gazdasági, társadalmi fejlődése igen gyorsütemű, helyesebb, ha a törvény a leggyakoribb, legfontosabb tényállásokat adja meg, a jogok és kötelezettségek rendszerének világos szabályozását tartalmazza, kifejezésre juttatja államunk jogpolitikai, gazdaság- politikai, társadalompolitikai törekvéseit, a szocialista erkölcs, a szocialista együttélés követelményeit, és széles körben ad lehetőséget a bíróságoknak a jogszabály értelmezésére. Mellőzi a javaslat a tankönyvszerű fogalommeghatározásokat, felsorolásokat és általában a rendelkezésektől mentes tételeket is. A Kormánybizottság ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvénykönyv tényállásokat, rendelkezéseket és szankciókat tartalmazzon ; eg3Tes fogalmak megértését bízza a közfelfogásra, mások megmagyarázását, egyes tételek általánosítását, bizonyos összefüggések feltárását pedig hagyja meg a jogtudomány és a jogi oktatás tevékenysége körében. Ez — a Kormánybizottság megítélése szerint — következik a törvények rendeltetéséből, de ugyanakkor hozzájárul a törvény egyszerűségéhez és mellőzhető absztrakcióktól való mentesítéséhez. Kerüli továbbá a javaslat a jórészt technikai kérdésekben való merev szabályokat, és ezen a téren is a bíróságra bízza, hogy az eset mindenkori körülményei szerint döntsön, a törvényben megadott útmutatások alapján. így pl. a javaslatban több helyütt előfordul a „haladéktalanul“, továbbá a „megfelelő határidő alatt“ kifejezés. Célszerűbbnek látszott ilyen iránymutatást adni, ahelyett, hogy meghatározott napok megadásával kötné meg a törvény a bíróság kezét, hiszen bizonyos esetekben az ilyen határidők mereveknek bizonyulhatnak. A „haladéktalanul“ kifejezés azt jelenti, hogy a fél nem késlekedhetik, hanem amint azt konkrét körülményei engedik, azonnal cselekednie kell. A „megfelelő határidő alatt“ kifejezés pedig arra utal, hogy nem kell ugyan azonnal cselekedni, de felesleges késlekedésnek sem lehet helye : a kötelezettnek elegendő ideje van a meg
