Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
115 minden vonatkozásban megvalósított törekvés, hogy a Törvénykönyv egyes részei valóságos társadalmi-gazdasági viszonyoknak megfelelő jogintézmények szerint és ne elvont dogmatikai jogi-formai kategóriák szerint alakuljanak ki. Ehhez képest a Törvénykönyv javasolt szerkezete a következő : I. Bevezető rendelkezések II. Személyi jog III. Tulajdonjog IV. Kötelmi jog V. Öröklési jog. E rendszerben szembetűnő, hogy a javaslat általános rész helyett egyfelől az alapelveket megállapító bevezető rendelkezéseket, másfelől a személyi jogot tartalmazza. Ez a megoldás — noha az eddigi szocialista kodifikációs megoldásokat és a legtöbb burzsoá törvénykönyv megoldását tekintve szokatlannak tűnhet — megfelel a korábbi magyar tervezetek megoldásának és így annak hazánkban múltja van. Fenntartásának azonban nem ez volt a legfőbb oka. Az általános rész hagyományos tartalma a következő elemekből tevődik össze : a személyekre, a dolgokra, a jogügyletekre, a jogellenes cselekményekre és más jogi tényekre, különösen az elévülésre vonatkozó rendelkezések. E rendelkezések eltérő szabályok hiányában valóban az egész Polgári Törvénykönyvre kiterjednek ; ugyanez állítható azonban a tulajdonjogra, a birtok jogintézményére, a szerződések általános szabályaira is. A tulajdonjogból folyó használati és rendelkezési jogosultság elválaszthatatlan kapcsolatban van a szerződések legtöbb fajtájával, a polgári jogi felelősség a tulajdonjog védelmétől elválaszthatatlan, szerződések az öröklési jogban is előfordulnak stb. Az általános rész hagyományos alkotóelemeinek egyike-másika üres logikai absztrakcióként hat, mert el van választva azoktól a jogszabálycsoportoktól, amelyekkel a valóságban a legszorosabb kapcsolatban jelentkezik. A dolgokra vonatkozó szabályok — a dolog fogalma, a dologkapcsolatok —- a tulajdonjoggal vannak a legszorosabb kapcsolatban, a tiltott cselekmény meghatározásai a polgári jogi felelősséggel ; a javaslat ilyen elrendezésében tartalmazza szabályozásukat. A jogügylet fogalma, fajtái, létrejötte, módosulása, teljesítése, megszűnése a szerződések szabályozásával van a legszorosabb kapcsolatban : a jogügylet valójában nem is egyéb, mint a szerződés mesterségesen absztrahált alkotóelemeinek az egyoldalú jogügyletek kivételes eseteivel való közös nevezőre hozatala. Ez az absztrakció bizonyos fokig elfedi azt a tényt, hogy a szabályozandó realitás túlnyomórészben a szerződés ; ahelyett, hogy a szerződésből kiindulva adná ennek szabályait és kiegészítené ezeket az egyoldalú jognyilatkozatok kivételes eseteinek szabályaival, a jogügylet elvont konstrukciójából indul ki. Kiinduló pontja nem a valóságos és tipikus jelenség szabályozása, hanem egy elvont jogi forma, és ahelyett hogy e valóságos jelenség jogi elemzését és szabályozását adná, az elvont jogi formát „rakja össze“ szerződéssé. A jogügyletnek az általános részbe való felvétele továbbá a szerződés elemeinek, az egyszerű jognyilatkozatoknak a szabályozását a szerződések szabályozásától elválasztja, közbeiktatva a tulajdonjogot, és így részben ismétléseket tesz elkerülhetetlenné, részben az együvé tartozó szabályok elválasztására vezet. Jogügylet és szerződés egymástól sokkal elválaszthatatlanabb, semmint célszerűen szétszakítható volna, és egymáshoz sokkal közelebb áll, mint a jogügylet és a dolgok vagy egyéb jogi tények szabályozása. Ezért a javaslat a jogügyletek anyagát a szerződések anyagába olvasztotta bele, megállapítva, hogy az idevágó szabályokat a joghatással járó egyoldalú akaratnyilatkozatokra is megfelelően alkalmazni kell. Az általános rész hagyományos anyagának egy további szabálycsoportját — a különböző jogi tényeket — nem könnyű elhelyezni. Ezek legfontosabbika az elévülés. 8*
