Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

39. szám. 187 dalom védelme, a speciális és a generális prevenció érdekeben kell az elítélttel szemben alkalmazni. A büntetés kiszabásánál a bíróra nézve elsősorban az a keret irányadó, amelyet a törvény az illető bűntett büntetésére nézve megszab. Hogy ezen a tág kereten belül az adott esetben milyen büntetés kerüljön alkalmazásra : ez különböző körülményektől függ. Elsősorban figyelembe kell venni a büntetés kimérésénél az elkövetett bűntett társadalmi veszélyességének fokát, valamint azt, hogy az elkövető egyéniségéből a társadalomra milyen mértékű veszély háramlik ; figyelembe kell venni az elkövető egyéni bűnösségének mértékét, vagyis szándékának, illetőleg gondatlanságának súlyosabb vagy kevésbbé súlyos voltát, valamint az elkövető terhére, illetőleg javára egyébként figyelembe jövő körülményeket, köztük az okozott sérelmet is. Azokat a körülményeket, amelyek az 50. § (2) bekezdése értelmében a büntetés kiszabásánál figyelembe jönnek, a Btá. a büntetést súlyosbító, illetőleg enyhítő körülményeknek nevezi. A súlyosbító és enyhítő körülményeket a Btá. nem sorolja fel. Kimerítő felsorolás nem volna lehetséges, a példaszerű felsorolást pedig a Btá. mellőzendőnek tartja. A súlyosbító és enyhítő körülményeket ugyanis nem lehet sematikusan, gépiesen figyelembe,, venni ; ugyanaz a körülmény az adott esetben enyhítő, más esetben nem az, sőt esetleg súlyosbító lehet. Általában enyhítő körülményként jöhetne figyelembe pl. a büntetlen előélet, ha azonban az elkövető olyan állásban vagy foglalkozásban működik, amelynek törvényes előfeltétele a feddhetetlen múlt : a büntetlen előélet nem szolgálhat enyhítő körülményül. Hasonlóképpen : a terhes családi körülmények vagyon elleni bűntettnél enyhítőként jöhetnek figyelembe, de már a demokratikus államrend vagy köztársaság ellen irányuló bűncselekménynél aligha. Vagyon elleni bűntettnél enyhítő körülmény lehet pl. az ellenőrzés lazasága, de csak az alantasabb beosztásban vagy megbizatásban működő elkövetőre nézve, a vezető állásban működő bűntettesre nézve azonban inkább súlyosbító, ha a beléje vetett — lazább ellenőrzésben megnyilvánuló — bizalommal saját anyagi előnyére visszaél. Hogy pl. a beismerés mikor enyhítő körülmény és mikor nem, erre nézve csak általános tájékoztatást lehetne adni. Figyelemmel tehát arra, hogy az enyhítő és súlyosbító körülmények nem abszolút hatályúak, hanem mindig a konkrét bűntetthez, az elkövető egyéniségéhez és az elkövetés körülményeihez mérten vehetők csupán figyelembe : a Btá. tartózkodik azoknak — bár csak példaszerű — felsorolásától és az említett körülmények megítélését az ítélőbíróra bízza. Az 51. §~hoz. Amikor a törvény valamely bűntett büntetését megállapítja, a büntetési keret meghatározásánál az átlagos esetet tartja szem előtt. Lehetséges azonban, hogy a bűntett elkövetésének konkrét körülményeire tekintettel a törvényben megállapított büntetési tétel legkisebb mértéke is túlszigorúnak mutatkoznék. Az 51. § számol ezzel a lehetőséggel és megengedi a törvényes büntetési tétel legkisebb mértékénél is enyhébb büntetés kiszabását, ha az 50. § szerint irányadó szempontok azt indokolttá teszik. Az 51. § (2) bekezdése azonban bizonyos korlátokat szab az enyhítési jog gyakorlása szempontjából nehogy az enyhítés a gyakorlatban a bíróság által engedélyezett kegyelemmé fajuljon. Az 52. §-hoz. Vannak esetek, amelyekben az 51. §-ban megengedett enyhítés sem tenné lehetővé a méltányos elbírálást, ezekben az esetekben a Btá. 52. §-a úgynevezett