Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

188 39. szám. korlátlan enyhítést enged. Míg tehát az 51. § korlátai között minden olyan esetben lehet a büntetést enyhíteni, amelyben azt a bíróság az 50. § értelmében irányadó körülményekre figyelemmel indokoltnak találja, addig korlátlan enyhítésnek (52. §) csak akkor van helye, ha a törvény ezt kifejezetten megengedi. Ilyen esetek a csökkent beszámítás (10. § (3) bek.), a társadalmi veszélyesség kérdésében tanúsított, méltányolható körülmény által előidézett tévedés (14. § («) bek.), az alkalmatlan kísérlet és a kísérlettől visszalépés esete, valamint a hozzá hasonló esetek (18. § (2) és (3) bek.), az előkészülettől visszalépés stb. esete (19. § (3) bek.). Ilyenkor a bíró a törvényben egyébként megállapított halálbüntetés helyett börtönt vagy pénzbüntetést, börtön helyett pénzbüntetést alkalmazhat és azt annak legalacsonyabb mértékében, tehát harminc napban, illetőleg tíz forintban is kiszabhatja. t Az 53. §-hoz. Aki a bűntett elkövetésekor tizennyolcadik életévét már meghaladta, az felnőttkorú, tehát a büntetőtörvények általános rendelkezései értelmében tartozik büntetőjogi felelősseggel. A legsúlyosabb büntetőjogi következményt a Btá. mindazonáltal nem kívánja levonni azokkal szemben, akik a bűntett elkövetésekor huszadik évüket még nem töltötték be; velük szemben tehát halálbüntetés helyett életfogytig tartó börtönt kell alkalmazni. Nem vonatkozik ez az enyhítés azokra az esetekre, amelyekben külön törvény azt kizárja. Az 54. §~hoz. Bár az előzetes fogvatartás nem előlegezett büntetés, hanem az eljárás sikerét biztosító kényszerintézkedés : tartalmában és hatásában az mégis szabadságelvonás, tehát lényegileg azonos a jogerős ítélet alapján végrehajtott börtönbüntetéssel. Ezért az 54. § (1) bekezdése értelmében a kiszabott börtönbüntetésbe az előzetes fogvatartást be kell számítani, mégpedig — eltérően büntetőtörvénykönyvünk jelenlegi szabályától — mindig teljes egészében. A Btá. ezen a téren is méltányosabb eddigi jogunknál. Ha az előzetesen fogvatartott elkövetőt nem börtönre, hanem pénzbüntetésre ítélik, a megfelelő összeg erejéig a pénzbüntetést is lerovottnak kell nyilvánítani. Hogy egy napi előzetes fogvatartással hány forintnyi összeg tekintessék lerovottnak : erre nézve nyilván ugyanaz a kulcs irányadó, amelyet a bíróság a pénzbüntetésnek behajthatatlansága esetében börtönbüntetésre átváltoztatásánál a 36. § (2) bekezdése értelmében alapul vesz. Ha tehát pl. az ítélet a kiszabott ezer forint pénzbüntetést 50 forintonkint egy napi börtönre rendeli átváltoztatni: akkor nyolc napi előzetes fogvatartással 400 forintot kell lerovottnak nyilvánítani. Az előzetes fogvatartás — végrehajtásának módja tekintetében — enyhébb az ítéleti fogságnál. Az elkövetőnek tehát érdekében állna a jogerős ítélet meghozatalának késleltetése, mert így a reá nézve kedvezőbb előzetes fogvatartásban tölthetné el a börtönbüntetés azonos részét. Ennek megakadályozása céljából mondja ki az 54. § (3) bekezdése, hogy a beszámítás nem alkalmazható az elítélt javára annyiban, amennyiben előzetes fogvatartására olyan magatartása szolgált okul, amellyel a bűnvádi eljárás késleltetése céljából a hatóság megtévesztésére törekedett. A bár alaptalan, de jóhiszemű védekezés tehát nem szolgálhat okul a beszámítás mellőzésére.