Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

142 39. szám. 4. §. A magyar törvényt kell alkalmazni a külföldi állampolgár által külföldön elkövetett bűntettre is, ha a cselekmény a) nemcsak a magyar törvény, hanem az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő vagy b) a Magyar Népköztársaság demokratikus államrendjéhez vagy gazdasági rendjéhez fűződő alapvető érdeket sért, tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő-e vagy sem, feltéve mindkét esetben, hogy az igazságügyminiszter a bűnvádi eljárás megindítását elrendeli. 5. §. Akár belföldön, akár külföldön követték el a bűntettet, a külföldi bíróság jogerős ítélete alapján kitöltött büntetést a magyar bíróság által kiszabott büntetésbe be kell számítani. 6. §. Ha a külföldön elkövetett bűntett akár a magyar törvény, akár az elkövetés helyének törvénye szerint csupán a sértett fél indítványára üldözhető, bűnvádi eljárásnak csak a sértett indítványára van helye. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a cselekményekre, amelyeket arra tekintet nélkül kell a magyar törvény szerint büntetni, hogy az elkövetés helyének törvénye értelmében büntetés alá esnek-e (4. § b) pont). 7. §. A területenkívüliséget vagy személyes mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségére nézve a nemzetközi szerződés vagy egyezmény, ennek hiányában pedig a nemzetközi gyakorlat irányadó. 8. §. (i) A Magyar Népköztársaság állampolgára más államnak nem adható ki, kivéve ha nemzetközi szerződés (egyezmény) másként rendelkezik. (a) Külföldi állampolgár kiadatásának nemzetközi szerződés (egyezmény) alapján, ennek hiányában pedig viszonosság esetén van helye. A viszonosság kérdésében az igazságügyminiszter nyilatkozata irányadó. (») Viszonosság esetén sincs helye kiadatásnak, ha a) az a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, akár a magyar törvény, akár a kiadatást kérő állam törvénye szerint nem bűncselekmény, b) olyan személy kiadatását kérik, akit demokratikus magatartásáért vagy a népek felszabadítása érdekében kifejtett tevékenységéért üldöznek. II. Fejezet. A büntethetőség. 9. §. Nem büntethető, aki a bűnLett elkövetésekor tizenkettedik életévét még nem töltötte be. 10. §. (i) Nem büntethető, aki a bűntettet olyan elmebeteg állapotban vagy olyan öntudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette a cselekmény társadalmi veszélyességének felismerésére vagy az akaratának megfelelő magatartásra. («) Nem büntethető az sem, aki a bűntettet kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követte el, ha helyzete őt képtelenné tette az akaratának megfelelő magatartásra. (a) Ha az elkövetőt elmebetegsége, öntudatának zavara, a kényszer vagy a fenyegetés csupán korlátozta a cselekmény társadalmi veszélyességének felismerésében vagy az akaratának megfelelő magatartásban, büntetését korlátlanul enyíteni lehet (52.§). (i) Az előző rendelkezések nem alkalmazhatók annak a javára, aki maga idézte elő állapotát vagy helyzetét abból a célból, hogy a bűntettet elkövesse. 11. §. Büntetni kell a gondatlanságból elkövetett bűntettet is, kivéve ha a törvény csak a szándékos elkövetés büntetését rendeli. 12. §. (i) Szándékosan követi el a bűntettet az, aki magatartásának következményeit kívánva vagy e következményekbe belenyugodva hajtja végre cselekményét. (t) Gondatlanságból követi el a cselekményt az, aki cselekményének kö-