Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

257. szám. m felett hozott határozat sem magára a Kúriára, sem az alsófokú bíróságokra nem irányadó, holott a szintén jogegységi határozatnak nevezett döntvényt valamennyi bíróság követni tartozik. Annak, hogy a javaslat a legfőbb államügyész per orvoslatát nem a jogegység, hanem a törvényesség érdekében használtnak nevezi, nem csupán elnevezésbeli jelentősége van, hanem felhívja a figyelmet arra, hogy a legfőbb államügyész a büntető igazságszolgáltatás törvényszerűségének fegfőbb őre, aki ezt a jogkörét a törvényesség biztosítása végett gyakorolja. De újítást tartalmaz a javaslat 82. §-a annyiban is, amennyiben megengedi jogegységi perorvoslat bejelentését olyan ügyben is, amelyben a Kúria már érdemi határozatot hozott. E lehetőség igénybevételére ugyan ritkán kerülhet a sor, de mégis lehetséges, hogy a Kúria érdemi határozata is téves jogi alapon nyugszik, különösen akkor, ha valamely adat a határozathozatalakor a Kúria előtt ismeretlen volt. A legfőbb államügyésznek a jogegység érdekében bejelentett per orvoslatát ezidőszerint a Kúriának tizenegy tagú büntető jogegységi tanácsa intézi el, vagyis ugyanaz a fórum, amely büntető ügyekben döntvényt alkot (Ppé. 70. §). Ámde túlnagy létszámú bírói testületek ügyintézése szükségképen nehézkesebb, meg is drágítja az igazságszolgáltatás működését, épperi ezért a 82. § (2) bekezdése értelmében a perorvoslatot a jövőben a Kúriának elnökből és négy ítélőbíróból álló tanácsa fogja elintézni. A jogegység érdekében, illetőleg a jövőben a törvényesség érdekében hozott határozat jelentősége a mondottaknál fogva kisebb a jogegységi döntvénynél, nincs tehát szükség arra, hogy a legfőbb államügyész rendkívüli perorvoslatának elintézése a jogegységi tanács ügykörébe utaltassék. Áll ez annál is inkább, mert a jelen törvény hatálybalépésének első időszakában e perorvoslatok bizonyos mértékű szaporodásával kell számolni. A perorvoslat elintézésébe a javaslat nem vonja be a Kúrián működő fellebbezési ülnököket, mert itt kizárólag jogi tévedések elvi megállapításáról van szó. Abban az esetben azonban, ha a törvénysértő határozatot a Kúriának valamely rendes fellebbezési tanácsa hozta, a rendkívüli perorvoslat elintézése mégsem utalható a (2) bekezdésnek megfelelően szervezett öttagú tanács hatáskörébe, mert visszás lenne, ha a Kúria három Ítélőbíróból és két ülnökből alakított rendes f llebbezési tanácsának határozatát egy ugyancsak öttagú, mégpedig ülnökök nélkül alakuló másik tanácsa jogi szempontból felülvizsgálhatná. Joggal lenne ugyanis felvethető, hogy a 82. § (2) bekezdése értelmében szervezett tanács semmivel sem nyújt nagyobb biztosítékot a jogi szempontból helyes eldöntésre, mint az a fellebbezési tanács, amelyik a törvénysértő határozatot hozta. Nehogy e visszásság elkerülése végett külön fórumot kelljen szervezni, a javaslat (3) bekezdése a Kúria törvénysértő határozata ellen irányuló perorvoslat elintézését a már létező büntető jogegységi tanácsra bízza. Megkívánja a szabályozásnak ezt a módját az egyszerűsítésre törekvésen felül a Kúria rendes fellebbezési tanácsának tekintélye is. A fentebb taglalt újításoktól eltekintve azonban a javaslat 82. §-a változatlanul hagyja a Bp. 441. §-át. Nem tartalmaz tehát újítást a javaslat abban a kérdésben, hogy mit kell törvénysértő határozat alatt érteni. E részben tehát továbbra is irányadónak mutatkozik a Kúria jogegységi tanácsának az a gyakorlata, amely szerint nincs helye rendkívüli perorvoslatnak az ú. n. birói cognition, tehát a bíró mérlegelő és értékelő tevékenységén alapuló, bár tárgyilag törvénysértő határozat ellen. A S3. §-hoz. A Bp. 442. §-ának utolsó bekezdése szerint a Kúriának a törvény megsértését kimondó határozata a felekre nézve rendszerint nem bír