Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

284 257. szám. miatt késedelmet szenved, indokolt tehát, hogy ilyenkor a fellebbezési bíróság felfüggeszthesse a megtámadott végzés foganatosítását. A 77. §-hoz. A § (i) és (s) bekezdése megfelel a Bp. 379. §-ában foglalt vonatkozó szabályoknak. Minthogy a végzés felülbírálása rendszerint nem ügydöntő intézkedés, a javaslat 77. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy azt rendszerint az ülnökök bevonása nélkül kell megtenni. Ha azonban előzetes letartóztatás, illetőleg vizsgálati fogság kérdésében, az eljárás felfüggesztése vagy megszüntetése tárgyában, avagy újrafelvétel felől kell határozni, a végzés ellen irányuló fellebbezést is az ülnökök bevonásával alakított rendes fellebbezési tanács intézi el. A 78. §-hoz. À jelen § a végzés ellen irányuló fellebbezés elintézésének módját szabályozza, mégpedig az ítélet elleni fellebbezésre vonatkozó szabályoknak megfelelően. Míg tehát a Bp. 379. §-a különbséget tesz a fellebbezés el- és visszautasítása, illetőleg a megtámadott végzés megváltoztatása és megsemmisítése között, addig a javaslat 78. §-a értelmében az alaptalan és meg nem engedett fellebbezést egyaránt el kell utasítani, ha pedig a fellebbezés alapos, a megtámadott végzést akár ténybeli okból, akár érdemi jogszabálysértés okából egyaránt meg kell változtatni, míg eljárási jogszabálysértés esetén azt hatályon kívül kell helyezni. A 79. §-hoz. A megelőző §-ok a végzés ellen irányuló fellebbezést nem szabályozzák kimerítően, hanem csak azokat az eltéréseket állapítják meg, amelyek az ítélet elleni fellebbezéshez" mérten fennállnak. Az előző §-okban nem szabályozott vonatkozásokban tehát az ítélet ellen irányuló fellebbezéseket kell a végzés ' ellen bejelentett fellebbezés tekintetében is megfelelően alkalmazni. Hasonló volt a Bp. 380. §-a harmadik bekezdésének szabálya is. Kifogásolható azonban a Bp. rendszerében, hogy a felfolyamodást a fellebbezést megelőzően szabályozta és így kénytelen volt előzetesen utalni olyan §-okra, amelyek a törvény rendszerében csak később következnek. Ezzel szemben a javaslat első helyen szabályozván az ítélet elleni fellebbezést, a végzés elleni fellebbezés körében a ^orrendben előbb következő rendelkezések megfelelő alkalmazását szabhatja meg. A 80. és 81. §-okhoz. A bűnvádi perrendtartásnak az újrafelvételre vonatkozó rendelkezései sok tekintetben célszerűtlenek és lényeges egyszerűsítésre szorulnak. Ez a feladat azonban az új bűnvádi perrendtartás megalkotása körében lesz megoldandó. Éppen ezért a 80. és 81. §-ok arra szorítkoznak, hogy az újrafelvétel tárgyában fennálló törvényes rendelkezéseket a javaslat egyéb rendelkezéseivel összhangba hozzák. Ebben a vonatkozásban ki kell emelnem a 80. § (1) bekezdését, amely az újrafelvételi indítvány felett elsőfokon hozandó határozatot is az ülnökök részvételével alakítandó büntetőtanács elé utalja, mert a kérdés a bűnvádi eljárás lényegére vonatkozik. A 82. §-hoz. A Bp. 441. §-a értelmében a legfőbb államügyész bármely büntetőbíróságnak jogerős határozata vagy egyéb intézkedése ellen, amely a törvényt megsértette, a jogegység érdekében közvetlenül a Kúriánál perorvoslattal élhet, kivéve ha a Kúria az illető ügyben már érdemi határozatot hozott. A javaslat 82. §-a ezt a rendelkezést kétirányban módosítja. Nevezetesen kimondja, hogy a legfőbb államügyész az említett alapon nem a jogegység, hanem a törvényesség érdekében élhet perorvoslattal. A szóbanlevő perorvoslat elsőrendű : főcélja ugyanis nem a jogegység, hanem a törvényesség biztosítása, míg a jogegység megóvására a döntvény hivatott. A jogászi szóhasználatban is félreértésekre vezetett a Bp. idézett rendelkezésének terminológiája, mert a legfőbb állam- , ügyész perorvoslata folytán hozott határozatot és a jogegységi döntvényt törvényeink egyaránt jogegységi határozatnak nevezik, holott itt két egymástól lényegesen eltérő határozatról van szó, amennyiben a legfőbb államügyész perorvoslata