Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

257. szám. 283 a kérdést, hogy az ítélőtábla milyen esetben határoz ítélettel és milyen esetben végzéssel. A javaslat 70. §-a a szabályozást lényegesen leegyszerűsíti. E szerint ugyanis a fellebbezés végleges elintézése ítélettel történik, egyébként a fellebbezési bíróság végzéssel határoz. ítélettel fog tehát történni az elkésett, a törvényben kizárt, a nem jogosulttól származó és az érdemben alaptalan fellebbezés elutasísítása és az elsőfokú ítélet megváltoztatása, egyaránt. Ellenben végzést hoz majd a fellebbezési bíróság, ha az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokón eljárt bíróságot újabb eljárásra és határozatra utasítja, mert ebben az esetben a fellebbezés nincs végérvényesen elintézve. A 71. §-hoz. A jelen § (1) .bekezdése indokolásra nem szoruló, fennálló jogunkkal azonos rendelkezéseket tartalmaz. Üjítást foglal azonban magában a (2) bekezdés, mert ennek értelmében az elsőfokú bíróság a jövőben nem fogja a vádlottat az ítélet kihirdetése végett megidézni, hanem azt részére — ha a fellebbezési tárgyaláson (tanácsülésen) nem volt jelen — kézbesítteti, ha pedig jelen volt, a kézbesítést is mellőzi. Az államügyészség feladata lesz, hogy a hozzá áttett jogerős ítélet alapján a vádlottat a büntetés végrehajtása végett megidézze, illetőleg elővezettesse. A javaslat ezzel egy felesleges eljárási cselekményt küszöböl ki. A 72. §-hoz. Bűnvádi perrendtartásunk értelmében rendes perorvoslatként az ítélet ellen fellebbezésnek, a végzés ellen pedig felfolyamodásnak van helye. A »felfolyamodás« szó azonban nem ment át a közhasználatba, éppen ezért a javaslat ezt a megkülönböztetést elejti és a végzés ellen irányuló rendes perorvoslatot is fellebbezésnek nevezi. A megkülönböztetésnek a javaslat rendszerében amúgy sincs különösebb jelentősége, mert a javaslat nem ismer kétfokú perorvoslatot, márpedig a kétféle perorvoslat közötti különbségeknek főként a további jogorvoslat szempontjából. volt fontossága. A 72. § (2) bekezdése értelmében a fellebbezési bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye. Ez a szabály nem a .fellebbezési bíróságnak másodfokon hozott végzésére vonatkozik, mert az (1) bekezdésnek abból a rendelkezéséből, amely szerint a végzés ellen csak egyfokú fellebbezésnek van helye, már következik, hogy a fellebbezési bíróság másodfokú végzése további fellebbezéssel nem támadható meg. A § (2) bekezdése tehát azt kívánja jelenteni, hogy a fellebbezési bíróság végzése akkor sem támadható meg fellebbezéssel, ha azt a fellebbezési bíróság első fokon hozta. , A 73. §-hoz. A jelen § a végzés ellen irányuló fellebbezés elintézésére hivatott bírósági fórumokat határozza meg, mégpedig lényegileg a Bp. 378. §-ában foglalt módon. A törvényszék fellebbezési hatásköre ebben a vonatkozásban is megszűnik ; a § (3) bekezdése pedig gondoskodik arról, hogy valamely bíróság ítélete és végzése ellen irányuló fellebbezés mindig ugyanahhoz a fellebbezési bírósághoz kerüljön elintézés céljából. A 74—75. §-okhoz. Megfelelnek jelenleg hatályos jogunknak és nem igényelnek részletesebb indokolást. A 76. §~hoz. Ugyancsak megfelel fennálló jogunknak (Bp. 380. §) a jelen § is. Míg azonban nem halasztó hatályú fellebbezés esetében a megtámadott végzés foganatosítását a Bp. 380. §-ának második bekezdése értelmében csak az a bíróság függesztheti fel, amelyik elsőfokon határozott, addig a javaslat 76. §-a magát a fellebbezési bíróságot is feljogosítja erre az intézkedésre. E rendelkezés gyakorlati alkalmazására nyilván ritkán kerül a sor, mert a fellebbezési bíróságnak rendszerint módjában áll a végzés sürgős felülbírálása. Mindazonáltal előfordulhatnak esetek, amelyekben a fellebbezés elintézése valamilyen akadály 36*